Szabó Magda: Az Őz

A könyv, amit még Szabó Magda is félt elolvasni

Szabó Magda: Az Őz című művével már évek óta szemezgettem, ennek ellenére csak most került sorra, a soha nem rövidülő könyves várólistámon. Ez volt a második olvasmányom az Írónőtől és életművének tanulmányozása után úgy gondolom, hogy még jó pár Szabó Magda könyv fog felkerülni az előbb említett várólistámra. Az Őz című műben Encsy Eszter és Gráff Angéla közötti, éveken átívelő női irigységnek és rivalizálásnak lehetünk szemtanúi.

Encsy Esztertől mindet elvett az élet, amit csak lehetett. Nélkülöznie kellett a gondtalan gyermekkort és szülei szeretetére sem számíthatott. Szegénységben nőtt fel ezért hamar meg kellett tanulnia, hogy minden egyes fillért szigorúan be kell osztania.

Graff Angéla az Encsy lány tökéletes ellentéte. Szép, jóságos, szerető, jómódú családban nevelkedik és mindene megvan, ezért szívesen segít másokon. Encsy Eszter megismerkedésük első pillanatától kezdve utálja Angélát, ennek okai pedig fokozatosan válnak ismerté az Olvasó számára. Az évek múlásával a két ismerős eltávolodik egymástól, ám egy szerencsétlen véletlen folytán Eszter rádöbben, hogy Valaki mégis összeköti Angélával.

Mit tudtál rólam? Az, hogy szeretlek, neked korántsem lehetett olyan meglepő, mint nekem. Mikor rájöttem, megijedtem. (…) „Mit fogok elmondani neked?” – törtem a fejemet. (…) Szerettem volna, ha kitalálsz rólam mindent, anélkül, hogy beszélnem kellene, s ugyanakkor, valahol mélyen, rozsdásan, csikorogva már készülődtek bennem a szavak, (…) és féltem, hogy elsírom magam, pedig nem volna semmi értelme, hiszen most boldog vagyok, olyan boldog, mint még soha életemben.

Az Őz című művében Encsy Eszter szemszögéből kísérhetjük végig az események sorozatát. Megérthetjük, hogy milyen lelki folyamatok és környezeti hatások miatt vált Eszter olyan személyé, aki még a legalapvetőbb érzelmi megnyilvánulásokra sem képes. A regény elsősorban lélektani regény, melynek olvasása során bepillantást nyerhetünk a magyar társadalom működésébe, a szegények és a gazdagok közötti örök ellentét világába.

Eszter emlékezéseiben három idősíkot kell folyamatosan figyelemmel kísérni és meglátni közöttük az ok-okozati összefüggéseket: Eszter gyermekkora, a közelmúlt és a jelen eseményei felváltva kerülnek felvázolásra, ezért csak a mű legvégén derül ki, hogy Eszter elbeszélései melyik idősíkon jelennek meg.

Mielőtt még kimondjuk a saját ítéletünket Encsy Eszter viselkedése felett, pár pillanatra maradjunk csöndben és nézzünk mélyen magunkba; ugyanis hamar rájöhetünk, hogy legbelül mindannyian Encsy Eszterek és Graff Angélák vagyunk. A regény elolvasása után pedig egy gondolatot mindenképpen jegyezzünk meg:

Az emberek nem jók vagy rosszak, hanem jók és rosszak.

Tóth Detti