Eseteim Ambrózy Báróval
Böszörményi Gyula: Báró Sédeni-Ambrózy Richárd Lajos Gobert és Hangay Emília esetei bűnügyekkel és szerelemmel
Eleget tapasztaltam a világból ahhoz, hogy felismerjem a jó és becsületes embereket. Ez az úr pedig itt épp ilyen: tört szívű, sebzett testű, de nemes lelkű férfi, aki nem nyugszik addig, míg a bűnösök szabadon kóricálnak.
Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten
Olvastam már könyvet nem egyet nem kettőt, igaz „felfújt hólyagról” és „makrancos kisasszonyról” kosztümös detektív sztorit még nem. De az is igaz, hogy még egy ilyen pökhendi, morcos, női nemet semmibe sem vevő alakkal sem találkoztam, aki szívét hét lakattal zárt páncélszekrényben hordja. De nagyon bírom, hogy Ambrózy báró nem az a tipikus herceg karakter, aki ha nappal megjelenik még a nap is elolvad tőle, vagy ha éjszaka van úton akkor meg csillagok arzenálja zúdul rá. Esetleg lányok sikítozva alélnak el és hullanak a lába elé. Viszont elég sűrűn előfordul vele, hogy hulla van a lába előtt…. Na de ne szaladjunk ennyire előre.
Ígérgetem már egy ideje, hogy jön Ambrózy báró eseteiről szóló írásom, de az az igazság, hogy az egész nyaramat a társaságában töltöttem, és egyik részt a másik után vettem a kezembe. De most megálljt parancsoltam magamnak, szépen leültem és összeszedtem a gondolataimat, majd pedig billentyűzetre és képernyőre vetettem őket. Most pedig, hogy elkészült majdnem remekre szabott művem, utólagosan is születésnapom alkalmából megajándékozlak titeket a sorozatról szóló gondolataimmal.
Tavaly nyár elején az ünnepi könyvhéten vettem meg a sorozat első részét, és 1 éven keresztül rakosgattam jobbra-balra, és tologattam ide-oda, hogy majd elolvasom. Igazándiból nem is tudom miért, de valahogy mindig azt éreztem a detektív storyk meg én nem járunk egy cipőben. Itt egyből felmerül a kérdés, akkor miért is vettem meg??? A válasz egyszerű, a borító… Hát nem gyönyörű? Mintha egy sok évtizedes ódon darabot tartanék a kezemben, ami itt ott kopott, és még a lapjai is sárgásabbak. Meg titkon azért kíváncsi is voltam a történetre. Egyébként pedig 10 hónapon át dobozban laktak a könyveim, és ott kallódott valahol közöttük Ambrózy báró is. Meg amúgy is, kifogást olyan könnyű találni, hogy miért nem akarunk csinálni valamit. Aztán idén májusban gondoltam egyet és szakdolgozat leadás után, fittyethányva a világra meg az éves könyvlistámra kezembe vettem a Könyvet. Az első sorok után tudtam, hogy ott véget ért mindent. Márika után szabadon Szer’usz világ! Egyszerűen rabul ejtett. Nem bírtam letenni. Teljesen beszippantott a történet. Nem mellesleg az egyik kedvenc történelmi korszakomban zajlanak az események.
Hihetetlen, de megint rá kellett jönnöm, hogy végtelenül romantikus lélek vagyok. Ebben a sorozatban megvan minden, amire szükségem van. Elvarázsolnak azok a történetek, melyek valós korban, valós és kitalált személyek eseteit dolgozzák föl, gazdagon vegyítve fantáziával. Nagyon tetszik a tényszerűség és a valódiság, a részletesség, ami körül veszi az egész sorozatot, ami még is tele van intrikával, érzelemmel, vággyal, gyűlölettel, kapzsisággal, a jó és a gonosz harcával. Az Író tökéletesen szembeállítja ezeket az ellentéteket egymással. Nem csak a karakterek között, hanem a karakterek lelkében is gazdagon megvannak ezek az ellentétek. Példának okáért ott van mindjárt Ambrózy báró, aki nem csak a gonosszal harcol, hanem saját magával is. A történetnek megvan a kellő bája. Arisztokratikus miliő, vagányak, és még vagányabbak, ledérség, és a kor szlengjének legjava. Igazi kellemes békebeli időszak, de már érződik, hogy a monarchia kereke lassan halad, inkább csak őröl. Szeretem a lapalján a megjegyzéseket, magyarázatokat, én nem bánom, ha kicsit széttördelik a könyvet. Imádom azt a végtelen pontosságot, hogy ki kicsoda, hol élt, lakott, mit csinált, melyik esemény mikor melyik újságban jelent meg. Böszörményi Gyula fantasztikusat alkotott. Tökéletes leírást kapunk az 1900-as évek társadalmáról illetve a szakadékról az arisztokrácia a polgárság és a vidéki parasztság között. Az akkori életről, Székesfővárosunk csodáiról, és mocskáról. A nappalokat arisztokratikus merevség, etikett és fegyelem jellemzi, de éjszaka megváltozik a város, és lakói is, mindenki eldobja az álarcát, legyen az szegény vagy gazdag. Megtapasztaljuk mekkora ellentét van főváros és vidék között. Bár ezek a különbségek ma is jelen vannak, hiszen sokan nem látnak túl Budapest határán… a társadalmi különbségeket meg had ne említsem… és nem is kell, nem idevaló. Mivel 34 évesen olvasom a sorozatot, nekem ezért a fő, illetve a sok mellék cselekmény mellett valami más is feltűnt. Az én olvasatomban van más mondanivaló is. Még pedig az elfogadás. Elfogadni azt, hogy valaki más. Azért mert valakinek testi fogyatékossága van, történetesen Ambrózy bárónak, az nem azt jelenti, hogy az illető agyilag is nulla. Az elfogadás hiánya, a megvetés, a kirekesztés és a kirekesztettség évezredes fogyatékossága az emberiségnek.
Mivel a sorozatban már elég előre haladott állapotban vagyok, így egy részt választok és arról írok kicsit bővebben, még sem árulva el túl sokat, hogy azért aki még nem olvasta, az se tudja meg mi lesz, viszont ezek után még jobban akarja olvasni.
A krimisorozat a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg. Böszörményi Gyula sok száz oldalon keresztül szórakoztatja és ejti egyik ámulatból a másikba az olvasóit.
Ármány és kézfogó
„A naptár 1900-ról lassanként 1901-re vált, miként a négy esztendővel korábban elrabolt Hangay Emma ügye is hátborzongató fordulatot vesz.
Ambrózy báró, az Osztrák-Magyar Monarchia első magándetektívje és hű segítőtársa, Mili kisasszony új nyomra lel, ám az ösvény, melyre ezáltal lépnek, sokkal tüskésebb, nyaktörőbb és veszélyesebb, mint azt bármelyikük is sejtené. Vajon a morc báró miért válik egyre titokzatosabbá, sőt, kegyetlenné és gonosszá azokkal szemben, akik szeretik, s hogyan lesz képes mindezt Mili kisasszony elviselni? Mit rejt a Magyar utcai ház, miért lop lovat Mück Márika, kinek vall szerelmet Tarján Vili, és hány holttest kell még ahhoz, hogy a háttérben működő gonosztevők nehéz vasba veressenek?
A békebeli bűn- és szívügyek, melyek a Leányrablás Budapesten és A Rudnay-gyilkosságok című regényekben még homályban maradtak, most végre tán megoldásra lelnek.” – kiadói ajánlás.
Na hol is kezdjem? Mire ehhez a részhez értem már megszoktam a kort, a szlenget, szépen beilleszkedtem az 1900-as évekbe, sőt Budán is és Pesten is nagyon jól el tudok már igazodni, vidéki lévén meg pláne. Továbbá már a lovak sem riasztanak meg, és rég megszoktam, hogy nincs tévé meg internet, hiszen az információ terjed olyan gyorsan, mintha 4 illetve 5G vinné. Nem lepődök meg Mili és Richárd szócsatáin sem, inkább rajongok értük. Csak úgy izzik és szikrázik közöttük a levegő, mintha mindig vihar készülődne. Jajj alig várom már, hogy végre Richárd elővegye hét lakattal lezárt páncélszekrényéből a szívét… Addig is itt van nekünk kedvenc szereplőink. Az örökké bölcs Agáta tündérmama és sokat látott Gáspár bácsi. A legkitartóbb barátok, akik tűzbe is mennének Miliért, Erdős Renée és Tarján Vili. A mindig jókedvű, eszes Isti, és az örökké perlekedő Terka néni. És természetesen Márika… A mindig vidám, vicces, kicsit butácska, ám örökké bölcselkedő Márika.
„Begyön az ajtón egy snájdig férfi, mire a jány esze huss, kiugrik előle az ablakon, oszt szer’usz világ, messze inal. Hajjaj, bárcsak mán én is meghibbanhatnék kicsit attól a mézes szerelemtől!”
Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó
Bármilyen hihetetlen a történet pontosan ott folytatódik, ahol az előző véget ért. Mili továbbra is szalad a bajok után, és kergeti a veszélyes szituációkat, amiket meg is talál és utol is ér. Emma ügye is bonyolódik, és hiába „Hületlen” a tabáni ház, nem sok minden lett egyszerűbb. Sőt… Kusza, zavaros, csűrcsavaros minden, beleértve Emma, Mili és Richárd lelkét is. Ebben a részben egy kicsit mindenki máshogy viselkedik. Emma ismét új arcot ölt, és Pest Rózsája, Pilisy Róza és maga őnagyságos Ambrózy báró veszi óvó szárnyai alá. Mili makacsabb mint valaha, szeszélyesebb is, önfejűbb is, és valami új érzés üti fel a fejét lelkében, a zöldszemű szörnyeteg, a féltékenység, mely nyomozását más útra viszi. Kutatni kezd Richárd múltja után, ezzel pedig óriási hibát követ el. Azt sem gondoltam, hogy a zárkózottságot és morcosságot még ettől is tovább lehet fokozni. És igen, lehet, mindent lehet magasabb szintre emelni. Sőt olyannyira, hogy Mili majdnem kiírja magát a történetből….
Az események több szálon haladnak, így nagyon jól tudjuk mit történik a Svábhegyen és a Tabánban. A tabáni lányok, Anna, Cili, Fecska és Mári, egyébként is egytől egyig a kedvenceim lettek. Figyelemmel kísérhetjük az ő sorsuk alakulását is. Cili, későbbiekben Karlinka bekerül a Pilisy házba. Márika a kis bolond nem bírja Cili nélkül, így mint szolgáló Róza asszonyhoz szegődik, és Cili, akarom mondani Karlinka elválaszthatatlan társaskodónője lesz. Fecska zenés lánykéréssel távozik a Hül házból, és kezd boldog életet szerelmével. Egyedül Blau Anna marad a házban, kit sajnos Matolcsy aljassága jobblétre szenderít. És ha már Matolcsy… azért sípolós tüdején csak kilehelte a lelkét… És végül Gerlice, Cili, Karlinka története is véget ért. Így nagy áldozatok árán, de Emma is visszatért…
Tulajdonképp ennél a résznél is nyugodtan elmondhatom, hogy fantasztikus lett. Maximálisan együtt élek a szereplőkkel. Szinte érzem a szívdobogásuk, hallom a hangjuk, együtt lélegzem velük. Én is izgulok, gondolkodom, és próbálom megfejteni a rejtélyeket. Aprólékosan gyűjtöm össze a mozaik darabkákat, hogy végül összeálljon a megfejtés, meglengessem győzelmi zászlómat, és jöhet a nagy tűzijáték. Jött is, meg a nagy bumm! Mint akit orrba vágtak! De most komolyan. Ekkorát könyv végén én még nem koppantam, mint most! Így pofára ejteni az embert!!! Úgy esett ki a könyv a kezemből, hogy nem győztem kapni utána, és felszedni leesett államat a padlóról.
„– Hányszor kértem már, Mili, hogy ne kóricáljon folyton szanaszét? Mégis mit gondol, meddig bírom erővel, hogy furton fúrt megmentsem magát?
– Amíg figyel rám és megteszi – feleltem csendesen –, nincs félnivalóm, Richárd. Azután pedig… Hát kit érdekel, hogy mi lesz azután?”
Ármány és kézfogó
Egy szó mint száz, nagybetűs IMÁDOM!
