Szeretettel Gárdonyi Gézának

„FENKÖLT gondolkodású, emberszerető, bölcselő író: a magyar irodalom egyik klasszikusa. Írásmódja nem rokon sem Jókai Mór, sem Mikszáth Kálmán, sem Herczeg Ferenc stílusával; egészen máskép ír, mint bárki a koráig föllépő elbeszélők és színműírók közül. Munkáiból mélabús költőiség árad, hangulata és bája van minden írásának, eredeti zenéje prózájának. Társtalan író volt, magános fa kartársai között. Szellemének gyökerei a magyarság ezeréves földjéből táplálkoztak, őserejű művészetét nem rontotta meg semmi idegenszerűség.” 

– Arcanum, a teljes cikk ITT található meg.

Mint Gárdonyi Géza lelkes olvasója, tisztelője halálának 98. évfordulója alkalmából szeretnék róla megemlékezni. De azt is csak úgy a magam módján, életrajzi leírás nélkül, úgy érzem arra itt most nincs szükség.  

Amikor magyar irodalomról beszélünk az első ember, aki nekem eszembe jut, az Gárdonyi Géza, maximálisan egybeforrva az Egri csillagok című regényével. Szeretem ezt a stílust, ahogyan ő írt. Szeretek elveszni a leírásaiban, ahogyan megfesti a tájat, a külső-belső körülményeket, érzéseket, érzelmeket. Van, akinek ez mélabús, kissé nyögvenyelős, esetleg unalmas, túl leíró, nem tud vele haladni, és nem tud vele azonosulni. Nincs ezzel semmi baj, nem vagyunk egyformák. Így kerek a világ. Nekem mégis olyan gördülékeny. Nincs még egy ember, aki úgy el tudja mesélni a Mecsek útjain bevonuló török sereget, vagy perzsa gyászmenetet. Úgy szónokol Dobó hangján, hogy a hideg kiráz, és könnybe lábad a szemem. Kedvenc jeleneteim közé tartoznak ezek, szinte látom magam előtt a hömpölygő tarkabarka sokaságot, hallom a zsongást, a lovak nyerítését, a kiabálást és a zenét. Hallom Dobó hangját, és ilyenkor azt érzem, én is ott vagyok. Egyszerűen elvesződöm ebben a könyvben. Azonosulok a történettel. Olyannyira, hogy megszűnik a tér és az idő. Sőt inkább úgy mondom különleges utazás, térben időben, történelemben, szívben és lélekben.

Ti éreztétek már azt, hogy hálásak vagytok egy írónak, hogy megírta azt a bizonyos művét, ami megérintette a lelketeket, szíveteket? Amire azt mondjátok, hogy húú ezt újra fogom olvasni akár 100-szor is? Én igen. Hála és mélységes tisztelet köt azokhoz az írókhoz, akik élethosszig tartó utazásra vittek. Ez az érzés először az Egri csillagok olvasása után ért utol. De nem 12 évesen, amikor, mint kötelező olvasmányként kellett olvasnom. Nem-nem. 16 évesen gondoltam egyet, és úgy döntöttem, hogy itt az idő és elolvasom újra. Na akkor mondtam azt, hogy te jó ég! Azóta többször is újra olvastam. Most a cikk megírása előtt úgy döntöttem, hogy ismét kezembe veszem. De gondolva egy merészet hangoskönyv formában hallgattam meg. Húha!!! Homonai István előadásában azt a mindenit… Na de nem akarom már a csillagos egekig magasztalni. Hallgassátok meg ti is. Igaz kétszer 9 óra, de megéri rászánni az időt, hiszen olyan érzéseket ébreszt vagy ébreszthet fel, mint a haza iránti hűség, vagy a feltétel nélküli hazaszeretet. Viszont ezek az érzések, vagy tulajdonságok mind szép lassan kiveszőben vannak a világból. Sajnos igen, én kimondom, mert ki merem mondani, hogy a feltétel nélküli hazaszeretet igenis kiveszőben van, vagy legalább is mély álomba készül merülni. Én is félnék kiállni a várfalra több tízezer ellenséggel szemben, nincs is ezzel baj, sőt lehet el is szaladnék, menteném, ami menthető. Így működünk mi ma, mert mi hála a jó égnek békebeli időkben születtünk. Mi nem tudjuk mi az a háború, de nézzünk csak szét, a világ tele van békétlen helyekkel. 

A mai alkalomra nem csak azzal készültem, hogy újra olvasom illetve jelen esetben hallgatom az Egri csillagokat, hanem megnéztem a belőle készült filmet, sőt most tudtam meg, hogy 1964-ben rádiójáték készült belőle 3 részben. Sokkal jobban tetszett, mint a film, jó szívvel ajánlom ezt is meghallgatásra.

Tisztelettel adózom Gárdonyinak, amiért megírta ezt a két óriás birodalom közé beszoruló, sok felé szakadó, szaladó ország szomorú, de valahogy mégis csodás, megható, történelem hű, szerelmes regényét. Mert bizony ez egy szerelmes regény is, úgy úgy. Vicuska és Gergő szerelme. Gárdonyi Géza ezzel a kitalált romantikus szállal fűszerezi regényét, de így a valós történelmi eseményekkel és személyekkel, korhű ábrázolással csodás olvasmány. Végtelenül sajnálom, hogy azon a borzasztó néven van emlegetve, hogy KÖTELEZŐ olvasmány. Annyit szoktam azon gondolkodni, hogyan is lehetne átnevezni az iskolai olvasmányokat úgy, hogy az ne riasztó legyen. Pedig Dobó kitartása hazafisága, Bornemissza Gergely lelkesedése, kitartó szerelme, és mérhetetlen hazaszeretete annyi mindenre megtaníthatná a fiatal olvasókat. Egy könyv kinyitásához nem kell akkora bátorság, mint hömpölygő török sereggel szembe nézni egy várfalról. Kanapén ülve sérülés nélkül megússzuk ezt a „kalandot.”

A virágot a napfény bontja ki,

az emberi lelket a szeretet.

– Gárdonyi Géza 

Az idézet ugyan nem az Egri csillagokból való, de annyira-annyira igaz. Kortalan és időtálló. Nem kezdi ki emberöltők elmúlása, vagy egy háború. Olykor szembejönnek velünk ezek az idézetek, és hirtelen arcon csap a felismerés, hogy van ami nem változik. Teljen el bármennyi idő, és jöjjön technikai csúcs és azon is túl legalább kétszer. Mert van amire csak a szeretet képes. Köszönöm Gárdonyi Géza.

Szeretettel: