Utazásom a 9 és 3/4-ik vágányról

13 évesen szálltam fel a roxforti gyorsra, 2000 nyarán, és ott is maradtam. Utazásom azóta sem ért véget pedig ma már 34 éves vagyok, férjezett és két gyerkőc anyukája.

Mostani írásom abban a felismerésben gyökerezik, hogy épp újra olvasom a sorozatot, immár sokadjára, és amikor a harmadik részt vettem a kezembe, Harry Potter és az azkabani fogoly, ami mellesleg a kedvenc részem is, ért az a felismerés, hogy „Te jó ég!!!!! Ezt a könyvet 17. szülinapomra kaptam a bátyámtól!!! Fele annyi idős voltam, mint most!” Hihetetlen érzés volt. Először is, hogy hová is lett ez a 17 év? Mennyi minden történt ez idő alatt, és sok minden más mellett Harry története maximálisan végig kíséri az életem. Aztán rápillantottam a kiadás dátumára és mindamellett, hogy 17 éve az enyém, épp most lett nagykorú is ez a kiadás. Elég borzongató ez a felismerés, sőt inkább megható, vagy könny előcsaló, mert ha ez az év kusza is, meg fojtogató, és „börtönbezáró”, mert hát majdnem saját házunk és életünk rabjai lettünk, korlátok közé szorítva, de van valami, ami sziklaszilárdan biztos, az az, hogy Harry Potter varázslatos világa a második otthonom. Akárhányszor olvasom azt érzem, hogy a Roxfortba én is hazaérek. És nincs az a Covid, ami ezt az érzést elveheti tőlem.

A világ nem osztható fel egyszerűen jókra és halálfalókra. Mindenkiben van fény és némi sötétség is. A kérdés csak az,melyik részre hallgatunk. Az jellemez minket. – Sirius Black

J.K. Rowling: Harry Potter és a Főnix rendje

A tűz serlegét és a Főnix rendjét is 17 évesen kaptam, de azokat már karácsonyra. Előbbit anyukámtól, míg utóbbit a két tesómtól. Előbbi kiadását tekintve szintén idén nagykorú, míg az utóbbi „csak” 17 éves. Érdekes dolgok ezek, ugye? Igazi számmisztika… Egyébként nem, csak azt jelzi, hogy sok idő eltelt, de rajongásom egy kicsit sem hagyott alább. Sőt, nem akármilyen gyűjteményt sikerült 21 év alatt összehozni.

Igazándiból a könyvek iránti szeretet, az olvasás öröme mindig átsegít a nehezebb időszakokon. Mindig megvan, hogy milyen könyvre vágyom, amikor azt érzem, hogy kell valami támasz, valami ami erőt adjon. Így utaztam először kéz a kézben Tolkiennel Középföldére és indultam útnak előbb Zsákos Bilbóval, majd Frodóval és gyűrű szövetségével a Végzet hegyéhez. Majd éles váltással Egerbe indultam, és vettem nem rég kezembe az Egri csillagokat. Egy jó ideje éreztem mélyen magamban, hogy itt az idő és jót tenne ha elolvasnám, rég volt már 2017, mikor utoljára olvastam. Végül nem olvastam, hanem Homonai István felolvasásában, mint hangoskönyvet hallgattam végig. Nekem lelket erősítő volt az egri vár védőinek kitartása, Dobó meg nem ingó hite. Aztán jött az érzés, ideje visszaköltözni a Roxfortba. Elmenekülni a világ elől, a híradó elől, a fröcsögő média elől. Megbújni egy olyan helyen, ahol otthon vagyok, ahol barátaim vannak, ahol biztonságban van a lelkem.

Minek emésztenénk magunkat? (…) Aminek jönnie kell, jönni fog, és ha itt lesz, szembenézünk vele.

J.K. Rowling: Harry Potter és a tűz serlege

Ti mit olvastok mikor azt érzitek, hogy itt az idő visszavonulni? Mi az a könyv, amit újra és újra kézbe vesztek, hogy lelkibékét találjatok? Nektek mi a lélek wellness magasiskolája? Íme az enyémek:

Ha elfogadtok tőlem egy jó tanácsot. Harry Potter mellett épp Bakóczy Sára új könyvét is olvasom, Liliom és kehely címmel. Nagyon nagyon jó. Valós történelmi események köré épült, valós és kitalált szereplők, emberi életek és sorsok alakulását olvashatjuk. Meg elevenedik a történelem. Az iskolai száraz tananyag életre kel.

Olvassatok sokat. Töltsetek sok időt szeretteitek körében.

Szép napot mindenkinek! Kitartást! Erőt és egészséget!