Különös kalandok karácsonykor

J.R.R. Tolkien: Karácsonyi levelek és Ch. Dickens: Karácsonyi ének

Biztos vagyok benne, hogy minden könyvnek eljön a maga ideje. Nem véletlen, hogy mikor akad épp szemünk elé, és mondjuk azt magunknak, hogy akkor most ezt olvasom, igaz más volt az elképzelés, de egy pillanat alatt megváltozik minden. Mintha a tudatalattinkban végig ott motoszkálna a gondolat, és a felszín alatt lebegne a borító képe, és másnap meg hirtelen a semmiből ott terem a polcon. Lehet addig százszor meg ezerszer átsiklottunk fölötte, és elsétáltunk előtte, de most előtérbe kerül. Sőt a könyv előtérbe helyezi magát, mert ahogy korábban mondtam, a könyveknek lelke van, és sokszor a könyv választ minket, s nem fordítva.

Így esett, hogy Charles Dickens kiabált nekem a könyvszekrényem negyedik polcról, jól elbújva a kislánykori emlékkönyvem, és Thury Zsuzsa: Angélája között, hogy eljött az idő és ideje újra kezembe venni a karácsonyi szellem históriát. Múlt karácsonykor olvastam először, és akkor eldöntöttem, hogy minden évben el fogom olvasni. Igazándiból csillogó aranybetűin akadt meg a szemem, és Ábel is akkor jött, hogy énekeljünk karácsonyi énekeket. Ettől több indok nem is kellett, hogy levegyem a szekrényről. 2019 karácsonyáig, soha nem olvastam a kísértet históriát, bár magát a történetet jól ismerem. Így el is döntöttem, hogy el fogom olvasni, ám mielőtt belekezdtem volna, belebotlottam Tolkien leveles könyvébe. Azt hiszem így kellett lennie. Megvártam amíg Karácsony Apó megérkezik és elhozza nekem a sarkvidéki történetek varázslatos gyűjteményét, és majd csak utána jöhetett Ebenezer Srooge. 

Ez a karácsony más, mint a többi. Ez az év más, mint a többi. Ez az év csak a Covidról szól… Még a karácsony is. Pedig hála az égnek a szeretet nem Covidos. A családunkkal még ha szűkkörűen is, de tudtunk meghitten ünnepelni. Ettől függetlenül még élénken él bennünk a karácsonyi menü ízletessége, a frissen kisült kalács vagy bejgli illata. De én akkor is szeretnék nektek bemutatni két vékonyka kövecskét, amelyeknek mondanivalója maximális túlmutat a karácsonyon. Fogadjátok hát szeretettel J.R.R Tolkien: Karácsonyi levelek, és Charles Dickens: Karácsonyi ének című műveiket. 

„Remélem, a legjobb ajándékokat választottam ki a listákról. A hobbitot akartam küldeni – rengeteg gyereknek küldöm, főleg a második kiadást, amely csak néhány napja érkezett meg hozzánk –, de úgy gondoltam, abból biztosan van otthon jó pár darab, ezért inkább az Oxfordi Tündérmese-gyűjtemény újabb kötetét kapjátok.” – Tolkien

Isten áldja a nagy Mesélőt, Tolkien mestert, aki világot adott a világnak, és akinek a január 03-án ünnepeljük születésnapjának 128. évfordulóját. Most először, kilépve a saját magam komfortzónájából, egy olyan könyvét olvastam Tolkien-nek, ami nem kapcsolódik Középfölde mitológiájához, bár itt is vannak manók, meg koboldok, és törpék, de ez más, ez egészen más. Ez levélbe zárt szeretet. (A könyv Tolkien nevével fémjelezve jelent meg 2016-ban a Cartaphilus kiadó gondozásában, a leveleket összeállította, és válogatta Baillie Tolkien, aki Christopher Tolkien – Tolkien harmadik fia – felesége)

A karácsonyi levek, című könyvecske, ahogy a címe is mutatja egy leveles könyv, a legcsodásabb, amit valaha olvastam. Tolkien egy olyan oldalát sikerült felfedeznünk, amit ritkán látni. Hiszen mindenki a zseniális Professzort, az Írót látja benne, és szinte kizárólagosan csak a Hobbit és a Gyűrűk ura jut róla az eszébe. Most viszont, most megtudtuk, hogy egy végtelen szeretettel bíró családapa volt. 17 éven keresztül minden karácsonyi időszakban leveleket küldött a gyerekeinek, mint Karácsony Apó, és hihetetlenebbnél hihetetlenebb, de annál viccesebb történetekkel szórakoztatta őket, melyeknek rendre főszereplője volt Jegesmedve, aki sok-sok galibát okozott, de persze ő volt a jobbkeze Karácsony Apónak, és együtt mindig megmentették az ajándékokat, és így majdnem zökkenőmentesen, de helyreállt a világrendje. Gyönyörű rajzokban örökítette meg sarkvidéki meséit. Szép ajándék ide, szép ajándék oda, azt hiszem ezek a levelek minden kincsnél többet értek, hiszen minden kisgyerek álma, hogy télapó egyszer válaszol a levelére, és kérdéseire. Kalandok és rajzok mellett, sajátos humor is megjelenik benne. 1937 karácsonyán ajánlja Hobbitot, és megjegyzi, hogy abból otthon biztos van jó pár példány, így másik könyvet küld. A sok vidámság mellett a háború is megjelenik, sőt a nagy sarkvidéki kobold háború, tulajdonképp jelentés a frontról. Szívmelengető levelek gyűjteménye ez, bizonyíték arra, hogy szeretet erősebb mindennél.  

„Tényleg nem emlékszem, melyik évben születtem. Kétlem, hogy bárki meg tudná mondani. Akárhogy is, olyan 1934 éve történhetett. Körülbelül. Isten áldjon! K. apó” – Tolkien

 Őszinte leszek, nekem Dickens eddig teljesen kimaradt az életemből, nem tudom miért, valahogy elkerültük egymást. Pedig tudom, hogy megvan A Pickwick Klub is, a Twist Olivér is, és Copperfiled Dávid is. Így ünnepélyes felveszem őket az idei olvasmány listámra. Első Karácsonyi ének találkozásom, igazándiból 2018 nyarán volt, amikor Mickey egér csodálatos karácsonyát néztük, és abban ez a zárómese. Akkor ugrott be, hogy nekem ez a könyv meg van, de ez akkor csak „beugrás” is maradt. 

Ahogy fentebb is írtam az ünnepek táján Dickens köszönt nekem a szekrény negyedik polcáról. Végre elérkezett a nap, és kinyitottam a könyvet. Rég éreztem már ilyet, de teljesen beszippantott a történet. Nem tagadom, nem szégyellem, megkönnyeztem. Annyi emberi érzés kavarog benne. Keserűség, fájdalom, boldogság, jókedv, szeretet, gyűlölet, irigység, önzetlenség, kapzsiság, és jóság. Ezek az ellentétek mind-mind annyira jelen vannak a mindennapjainkban, és annyira jól tükrözi a mai világot is. Ebenezer Srooge az elnyomó, a zsarnok, mindenkivel undok, és Bob Crachit az elnyomott, a szegény, a szerény, csendben dolgozó, aki több, mint alulfizetett. Azt is mondhatnám, hogy tele van a világ Ebenezer Srooge-okkal, és Bob Crachit-ekkel, és ebben nincs semmi túlzás. (sajnos)

Történetünk középpontjában a vén zsarnok, kapzsi, megkeseredett, konok, mogorva, hosszan lehetne sorolni negatív tulajdonságait, Scrooge Úr áll, aki egy könyvelő irodát vezet, de nevezzük inkább uzsorásak. Históriája december 24-én indul. Pazar napja van az öregnek. Elzavarja az unokaöccsét, kiteszi a szűrét két adomány gyűjtőnek, többször elmondja a véleményét a karácsonyról, jól megdolgoztatja, és „megfagyasztja” szegény Bobot, mert hát nem lehet csak úgy pazarolni a szenet sem. Nagy kegyesen elengedi „rabszolgáját”, így az karácsony napján nem megy dolgozni. Végül, hogy jól kiundokoskodta magát, bezárta a boltot, és mint kapzsiságától önelégült ember „”nagyvidáman”” hazament. Bár arra nem volt felkészülve, hogy otthon rég nem látott vendég várja. A hasonlóan fösvény lelkű, kapzsiságból jeles Marley. Azt gondolnánk, hogy egy olyan embert, akinek ilyen kemény a szíve, és a jóságnak sincs már szikrája a lelkében, nem lehet csak úgy megrémíteni. Őket lehet csak igazán. Hiszen halott üzlettársunk szellemének látogatása igenis rémisztő. Az pedig egészen abszurd, hogy még beszélgetünk is vele. Marley azért látogatta meg Srooget, hogy figyelmeztesse. Figyelmeztesse arra, hogy változzon meg, mert a nyughatatlan lelkek között végzi, és csak bolyongni fog a világban. Végül pedig ha egy szellem nem lenne elég, követi még őt másik három. Az elmúlt karácsonyok szelleme, a jelen karácsony szelleme, és jövő karácsonyainak szelleme. Megmutatták neki a múltját, és azt, hogy lett ilyen. Bepillantást nyert az unokaöccséhez, meglátogatták Bobot és családját. A jövő karácsonyainak szelleme pedig megmutatta neki, hogy milyen lehet a végzete. És a csoda megtörtént. A fösvény szívet átjárta a szeretet.

El sem tudom képzelni, hogy mit tennék, ha hazaérkezvén mondjuk akármelyik rég elment hozzátartozóm nézne vissza rám az ajtóból. Majd szobában üldögélve arra kérne, hogy itt az idő meg kell változni. Szerintem időpontot kérnék egy pszichiátertől… Viszont Ebenezer nem ezt tette. Rémült volt, ugyanakkor bátor is. Azt is mondhatnám, hogy kiállta a próbát, és a szívét újra átjárta a szeretet. A karácsonyi szellemek szembesítették önmagával, jelenlegi tetteinek súlyával, és következményeivel. Fordulóponthoz ért az élete, és megragadta az utolsó utáni szalmaszálat, amikor még nem késő, mert változni soha sem késő. 

„Meg fogom ünnepelni a karácsonyt szívemben, és iparkodom egész esztendőben ünnepelni. Élni akarok a Múltban, a Jelenben és a Jövőben. Versengjen bennem ennek a háromnak a szelleme.” – Dickens

Jó olvasást kívánok.