Megtört szívek szonátája

Matteo Strukul: Casanova

1755 Velence. Casanova. Mária Terézia és II. Frigyes kora. Összeesküvés, csalás és bosszú. A szenvedélyek viharában felkorbácsolódik az érzelmek tengere… Felkészültetek egy időutazásra? Kapaszkodjatok meg, mert egy olyan útra viszlek benneteket, ami egyszerre ingoványos a történelem mezején, lángoló és szenvedélyes, hatalomra éhes és gyarló, törvényen kívüli és mindenre fittyethányó. Betekintünk Velence maszkja mögé, hol az embereknek már nincs szüksége álarcra, hogy kiismerhetetlenek legyenek. Nem tudjuk ki farkas és ki bárány, ki barát és ki áruló. Álszentség és a hanyatlás jellegzetes „bűze” lengi körbe Velencét, ahol még a legtisztább lelkek is elvesznek. Ilyen elveszett lélek maga Casanova is, akit egyszerre imád és gyűlöl, tisztel és megvet férfi és nő. Titkon mindenki egy kicsit Casanova akar lenni. Casanova a szabadgondolkodó, egyszemélyben a bűn és a romlás, a szenvedély és a szabadság. Casanova maga Velence. Fogadjátok szeretettel legújabb írásomat Matteo Strukul: Casanova című könyve nyomán.

Matteo Strukul igazi tollforgató, aki teljesen megbolondítja olvasóját. A történet csavaros, igazi szövevényes história, ahol semmi nem az, mint aminek látszik. Igaz történelmi háttérbe ágyazott, valós személyek életében egy kitalált történet ez, mely élénk, és egy percre sem hagyja lankadni sem a figyelmet, sem az érdeklődést. Tulajdonképp még meg is történhetett volna, mert egy idő után elveszünk, s nem tudjuk megkülönböztetni a valóságot a kitalációtól.

A regény 2019-ben jelent meg az Európa könyvkiadó gondozásában. Itt szeretném megköszönni a Kiadónak a felajánlást, a bizalmat és a lehetőséget, hogy elolvashattam Casanova történetét, és megoszthatom róla a gondolataimat. A könyv 4 nagy részre oszlik, több kisebb fejezettel, valamint egy epilógus és szerzői jegyzet zárja az utolsó oldalakat. A szemet gyönyörködtető borítója nem enged elmenni a könyv mellett, és Velence mellett sem. Olyannyira, hogy 2019 nyárán a férjemmel mi is felfedeztük, körbejártuk. Megcsodáltuk a ránk maradt építészeti remekműveket. Jártunk sok kis apró sikátorban, eldugott kávézóban, megannyi hídon átkeltünk, láblógatva megpihentünk a kikötőben. Lelki szemeim előtt megelevenedett a történet, és az utolsó fejezeteket stílusosan Velencében olvastam el, miközben Casanova úton volt Magyarországra.

„Sokszor fizettem dupla árat azért, amit barátságnak hittem.”

Matteo Strukul

Casanova, ki is vagy te valójában?

Giacomo Casanova a 18. század első és leghíresebb szabadgondolkodója volt. Még is hírnevét szerelmi kalandjainak köszönheti, így nem véletlen, hogy neve később a nőcsábászok, szívtiprók szinonimájává vált, sőt ma is használjuk. Kalandorlelkű, igazi törvényen kívüli, akire csak úgy nem hatnak a hatalmaskodók erői. Már csak azért sem, mert őt magát nem érdekelte sem a hatalom, sem az uralkodás. Még is korának legmeghatározóbb egyénisége volt, egy jelenség, oly annyira, ha valaki azt mondta Velence, akkor nem dózse jutott az eszébe, hanem Casanova.

A lényének értelme pedig ebben a mondatban rejlik, „Velence én vagyok.” Valóban, ők egyek voltak. Szinte kiegészítették egymást. Együtt lélegeztek, ismerték egymás lelkének legeldugottabb zugait. Casanova egyetlen őszinte és igaz szerelme Velence volt. Egészen addig a pillanatig amíg nem hozta őt össze egy kihívás, egy fogadás a Grófnővel, a társalkodónőjével és Francesca Erizzoval…Túl későn derült ki, hogy nem szerelmi játszma ez, ahol feladat elcsábítani egy fiatalt lányt, és elnyerni a Grófnő kegyeit. Ez attól sokkal több, egy alantas bosszú, egy cselszövés része, hogy Velence elbukjon.

Megkomponált szólamok

A történet folyamán rengeteg egyéni átalakulással találkozunk. Az Író remekül komponálta meg szonátáját, melyet megtört szívekre írt, mert a „dallam” – jelen esetben a történet – változásai egyéni szólamokat hoztak létre. Gretchen szerelme. A párbaj. Az összeesküvés. Velence „pusztulása”, elzüllése. Sóvárgás a hírek után, mellyel az egész világot meg lehet zsarolni. Rengeteg mellék szál kíséri a fő cselekményt, melyek a történet egészéhez, megértéséhez elengedhetetlenek. Az állami inkvizítor, Pietro Garzoni, folyamatos ármánykodása, hatalom éhsége, akinek rögeszméje Casanova eltiprása, és ezért nem szégyellt semmit sem bevetni. Mégis Zago átalakulása a legszembeszökőbb. Mint a legsötétebb alak a történetben, szinte „kettétört” Gretchennel való találkozása után. A neki jutott szólam egy pillanatra felemelkedett, lelkének egy eldugott zugában megjelent az addig nem ismert jóság, majd visszazuhant a homályba, hol rémálmok gyötörték. 

A könyv és én

Ez a könyv is a borítója alapján fogott meg. Nem ez az első, melyet így választok ki. Most is igaz, hogy nem ismertem az írót, így a vaksötétben tapogatóztam, mikor neki álltam a történetnek. Velence titokzatossága, és a történelmi környezet teljesen magával ragadott, mint ahogy maga a történet is. Még is vannak hiányosságaim. Kíváncsi lettem volna Garzoni „arcára” mikor kiderül, hogy Casanova megtette azt, amire eddig senki nem volt képes. Vagy végül mi lett Francescaval? Talán az író szándékosan hagyott nyitott kérdéseket, hogy olvasói tovább gondolkodjanak miután végére értek a történetnek. Egy biztos, hiányosság ide vagy oda, a történet így is kerek egész, és míg Garzoni neve elveszett, Casanova emléke azóta is töretlen maradt.

Jó olvasást mindenkinek.