Zöldlámpa, szerelmeslevél az élethez

Kutakodva az életemben rájöttem arra, hogy sok zöldlámpám volt. Volt ami mellett elmentem, de adatott egy másik. Kaptam néhány nagyon komoly pirosat is. Padlófék és seggreültem. De felálltam, tovább mentem és itt vagyok, mert nem vagyok az a sokat kesergő típus, aki feladja, mert elsőre nem sikerült. Viszont elmélkedni, gondolkodni, járatni az agyam annál többet szoktam. Ez sem mindig jó dolog mondjuk. Megosztom veletek első zöldlámpám történetét. 1987, 9 hónapos voltam. A két tesóm sajnos bárányhimlős lett az oviban, így természetesen én is. Védőoltás akkoriban még nem volt. 3 napon keresztül voltam 40 fokos lázban. Volt ott minden, kétségbeesés, vizeslepedő, sírás, hűtőfürdő, majdnem reménytelenség, orvosi hümmögés, mert egyszerűen nem történt semmi. De Anyukám és Apukám végtelen kitartása, bizakodása, hite és reménye, hogy lemegy a lázam, na meg a jó isten segítsége, meg az én élni akarásom meghozta a várva várt lázcsillapodást, a negyedik nap reggelre lement a lázam. Zöldlámpa. 34 éves vagyok, két gyerkőc és kutya anyukája és játszópajtása. Örök optimista, pozitív, életszerető.

Idén névnapomra kaptam férjemtől Matthew McConaughey könyvét, amely 2020-ban jelent meg a 21. Század Kiadó gondozásában. 300 oldalon keresztül evezhetünk, kalandozhatunk vagy túrázhatunk együtt a Színész és Író Úrral. A könyvet fotók, levelek, versek, naplóbejegyzések színesítik és hozzák közelebb az olvasóhoz.

Kivételes alkalom, hogy nem kezdtem el azonnal olvasni a könyvet, kicsit váratott magára. Aztán elérkezett a pillanat és zöld jelzést kapott a történet. Nekem hihetetlenül kellemes csalódás volt ez a fickó. Csak úgy sodort magával a könyv. Olvastam és közben elmélkedtem, emlékeztem és gondolkodtam, hiszen arra késztettek a történetek, hogy a saját életem mozaik darabkáit is rakosgassam. Sok közös van bennünk. Már mint az Íróban és bennem. Életszerető, optimista, pozitív gondolkodású, ahogy én is. Én sosem vesztem el a reményt, az utolsó pillanatig hiszek mindenben, ahogy ő is. Hisz önmagában, hisz istenben, ahogy én is. Naplót vezet, ahogy én is (melyet mai napig kézzel írok). Teljesen más életet élünk, máshol és máshogyan élünk, ő ismert, én ismeretlen. Még is sokkal fontosabb neki is, nekem is a lelki gazdagság. Fontos a jólét, de nem anyagias. Ez kifejezetten szimpatikus, nem az a farokméregető hollywoodi vagánycsávó, aki ha észre veszi, hogy a szomszéd hajót vett, akkor ő kétszer akkorát vesz…. Képes mindent a maga javára fordítani. A gyerekkori sérelmeket, az ausztráliai kényszer vegaságot, a gyötrelmeket, a pofonokat. Mindent. Hihetetlen, ahogy útra kel egy, ahogy Ő fogalmaz egy „nedves álom” után, és megy megfejteni az álom üzenetét. Az út, amit megtesz, és az út amin ma is halad példás.

Olvasás közben végig azt éreztem, azt „tanultam” szeressek még jobban, lássam a napot még reménytelibbnek. Legyek még pozitívabb. Kovácsoljak jót a pofonokból. Hiszen pofon volt most azt élettől. Nem csak nekem, az egész emberiségnek, egyszerre csattant mindenhol. Dolgozzak többet, még keményebben az álmaimért. Nekem ez a könyv pozitív lélek terápia, üdítő, olykor megdöbbentő történeteken keresztül. Köszi Matthew McConaughey.