George R.R. Martin, aki tűzzel, jéggel és vérrel játszik

Egy olvasó ezernyi életet megél mielőtt meghal. Az az ember aki nem olvas, csak egyet.

George R.R.Martin

A nagy mesélő – mert ez a titulus az én olvasatomban neki is jár, úgy mint Tolkiennek – ma ünnepli a 73. születésnapját. Isten éltesse hát Westeros atyját, aki újabb univerzumot nyitott a fantasy világában. Martin szintén egy gigantikus, mitikus és varázslatos világot teremtett. Tele érzelmekkel, erotikával, jó és rossz csatájával. Hihetetlen személyiség változásokkal, pálfordulásokkal. Nem hagyja pihenni az olvasót, ahogyan a szereplőket sem kíméli. Ő is egy világot adott nekünk. Világot, ahová az állandóság, a szürkenapok és a nehézségek elől végtelennek tűnő órákra menekülhetünk. Egy olyan világot mely elsőre megrémít, szinte összezavar, mert egy átláthatatlan cselekmény óriás. Egy olyan világot, mely figyelmünket, minden idegszálunkat, éjjelünket és nappalunkat leköti. Egy világot, ami magával ragad. Egy világot, amiben az álnokság, a nagyravágyás, és a hatalom utáni vágy oly domináns, hogy szinte már félelmetes. Egy világot, ahol mindezekkel szemben nem is tudom, mi tudja felvenni a versenyt, a hűség, a bátorság, az összefogás, és azt hiszem, nagy adag bosszúvágy, és mindennek nagy csatákkal ad nyomatékot. Egy világot, ahol az egész birodalmat behálózzák a kémek, a besúgók és az árulók. Egy világot, ahol „mindenki” király akar lenni, mindenki uralkodni akar, és egy jó darabig nem vesznek, vagy nem akarnak tudomást venni arról, mi van a Falon túl. Pedig a természetfeletti erők is dolgoznak szép csendesen, a maguk módján. Egy világot adott, ahová beléphetünk és megtalálhatjuk a helyünket. Sőt választhatunk, kinek az oldalán lépünk csatába.

Olvasók millióit láncolta magához. Ebben vastagon benne vagyok én is. Ó a bátyámmal mennyit beszélgettünk róla, ki kivel, hol, és miért. Ő a sorozatot nézte, én olvastam, így mindig akadt bőven beszéd téma. Viszont én a sorozatot nem láttam, csak az első évadot. De nem is érzek késztetést, hogy megnézzem a többi évadot. A könyvek után nem olyan, látványos ez tény, de az első évad alapján nem tudta visszaadni mindazt, amit Martin megalkotott. Viszont a zenéje tetszik. Most hogy a sorozatnak vége, így valami történhetne könyv fronton is, mert sokan vagyunk, akik mind tűkön ülünk és várunk csak várunk, hogy az utolsó részek megjelenjenek. Egész évben bennem volt, hogy újra kellene olvasni a megjelent könyveket, de ez olyan terjedelem, hogy a többi még nem olvasott könyvemtől elveszi a lehetőséget, hogy megtudjam, azok borítója alatt milyen történet rejlik. Egyelőre még halogatom az újrakezdést, de már nagyon mozgatja az agyam egy eldugott szegletét. Megmondom őszintén, várom már azt a napot, hogy újra eljöjjön a pillanat, mikor Westerosra léphetek. Addig is járjunk utána, ki is George R. R. Martin! Ki ez a férfi, aki úgy forgatja tollát, és játszik olvasóival, mint macska az egérrel? 

Az íróról

George Raymond Richard Martin, született 1948. szeptember 20-án Bayonne-ben, New Yersay államban. Élete első éveiben szüleivel, és húgaival nagyszülei házában élt. Gyerekkorában nagy hatással voltak rá a western és cowboy filmek. Volt is egy kitalált karaktere Lotsa Gun, ezen a néven játszott cowboyosdit a barátaival. Gyerekkoráról a legérdekesebb tény nem az, hogy a teknősöket tartott, hanem az, hogy ezek az állatok inspirálták az első fantasy regényét.

Nagyon fiatalon kezdett írni. Első művei rémtörténetek voltak, a környékbeli gyerekeknek adta el fillérekért, és általában ő maga olvasta fel őket.  Rajongott és gyűjtötte,  később pedig ő maga is írt képregényeket. Középiskolás volt, mikor első írása megjelent a Fantasztikus négyes című újságban, majd jelentek meg írásai a Galaxy magazinban is. Későbbiekben novellákat írt, melyekkel Hugo és Nebula díjat nyert, a hetvenes évek első felében. Első regénye Dying of the light címmel került a boltokba, mely magyar fordításban nem jelent meg. Ezután főállású író lett. Ha nem gond, ugrok egyet az időben, mert hosszan lehetne sorolni mi mindent csinált, de érkezzünk meg gyorsan 1996-hoz, amikor is útjának indult a Tűz és jég dala sorozat első része a Trónok harca, ami hazánkban először 2003-ban jelent meg az Alexandra Kiadó gondozásában. 23 év telt el az első, amerikai, megjelenés óta. 10 éves voltam akkor, 25 éves mikor találkoztam a sorozattal. Most 35 éves vagyok. Kérlek, Kedves George RR Martin, mondj valami biztatót, hogy mikor fejezed be a hatodik és hetedik részt?!

Inspiráció

Egy nagyon fontos dolgot még szeretnék megemlíteni. Írói szemléletére Charles Dickens mellett hatással volt Tolkien, ami kicsit sem meglepő, hiszen Tolkien mindenkire hatással van valamilyen formában. Semmit nem tudván Martinról, viszont az első rész olvasása közben beugrott egy gondolat, hogy ez a fickó biztosan szerette Tolkient és műveit. Nem is tévedtem, viszont ez semmit nem von le az érdemeiből, hiszen minden írót inspirál egy másik.

Álomdalok

Viszont egy könyvét még is csak szeretnék kiemelnék, ami összefoglalja Trónok harca előtti munkásságát. A sorozathoz viszont nem kapcsolódik. Én sem olvastam még, pedig itt áll a Martinnak fenntartott külön polcon. Aki esetleg olvasta, egy kommentben írja meg nekem, hogy milyen volt. 

George R. R. Martin már A tűz és jég dala világrengető sikere előtt is komoly hírnévre tett szert, a fantasytől a science fictionön át a horrorig számos műfajban alkotott maradandót, pályafutását kezdettől fogva rangos díjak és zajos sikerek kísérik.
Az Álomdalok első kötete e csodálatosan sokszínű életmű első húsz évéből válogat. Különleges csemege ez Martin rajongóinak: bepillantást enged abba az írói életútba, amelynek során a képregényrajongó kölyökből többszörösen díjnyertes író lett.

Itt olvashatjuk legjobb fiatalkori műveit, Hugo-, Nebula- és Bram Stoker-díjas novelláit, valamint a később illusztrált gyerekkönyvként is megjelent A jégsárkány eredeti, csonkítatlan változatát. A legkülönbözőbb műfajú és stílusú írások szemkápráztató kavalkádját a szerző visszatekintései egészítik ki.

Az Álomdalok remekbe szabott írásaiban megtalálható minden, ami miatt olvasók tízmilliói rajonganak George R. R. Martin történeteiért. – kiadói ajánlás.

A sorozat és én

Jól emlékszem, hogy 2011-ben családi hétvégén voltunk Miskolctapolcán, és Ádi, aki azóta a férjem lett, nézte a sorozatot. Épp azt a részt, amikor szegény Bran, Jaime Lannister jóvoltából lezuhant. Kérdeztem is tőle „Mit nézel?” Trónok harca jött a válasz. Neked biztosan tetszene.” Meg is néztem azt a részt, majd a végén megakadt a szemem az író nevén. Gyorsan utána is néztem, és mikor kiderült, hogy könyv alapján készült, nem is néztem meg több részt, mert előbb szerettem volna elolvasni a könyvet. Ugyanennek az évnek a Karácsonyán megérkezett az első rész, és kezdetét vette egy nagyon-nagyon hosszú, kalandos utazás, ami azóta is tart, és ahogy Középföldén, vagy a Roxfortban, úgy Westeroson is otthonra találtam. Természetesen Deresben, pedig alapvetően meg tengerpart párti vagyok. Először az uralkodóházak átvizsgálásával kezdtem, mert szerettem volna képben lenni, hogy ki kinek a kicsodája, ki hová tartozik. De még így sokat kellett lapozgatnom, bár hamar belejöttem és eligazodtam nevek, események sűrűjében, mert az volt bőven a 896 oldal folyamán. Ezután megnéztem az első évadot, és mélységes csalódás ért. Azt hittem, de nem is tudom mit hittem. Szóval nem tetszett. Aztán szépen olvastam tovább, és jöttek sorban a kötetek. Miután végig olvastam a megjelent részeket, még sokáig foglalkoztatott a történet, és sokat járt az agyam a részleteken. Vajon, hogy alakul majd a történet?  Mi lesz Brannal, Aryaval. Foglalkoztatott az egész történet múltja, és nagyon kíváncsi vagyok a jövőjére is.  A kiegészítő kötetek is megvannak így sok információt szedtem össze, sok apró kis kép a helyére került. Nem vagyok nagy fórumos, de voltam olyan elvetemült, hogy itt-ott olvasgattam. Most is, ahogy írom ezt a cikket, jár az agyam közben és újra felvettem a Trónok harca fonalát. A sorozat és a könyv mint jól tudjuk valamennyire ketté vált, így nagyon várom a folytatást, hogy a könyvek lapjain hogyan alakul a szereplők sorsa. Ahogy mondtam is, a Starkok oldalán álltam, mégis Sansa nem lett a szívem csücske…Néha azt gondoltam Martinnak sem, mert elég keményen bánt vele. Ahogy Then Greyjoynak is megmutatta, milyen az élet rögös oldala. Szerintetek megérdemelték? Nálam azért eljött az a pont, amikor borzasztóan sajnáltam őket. Viszont van egy esemény, amit annyira de annyira várok, hogy kiderüljön, mi lesz a folytatása, vagy lesz-e még szerepe a folytatásban. Azt hiszem a sorozatban nem került elő, pedig mondtam is a férjemnek, hogy az még nagyon sok érdekességet hozhat. Kardok vihara, vörös nász. Nem is kell mondanom semmit ugye? Mert szavak nincsenek rá. Viszont az epilógus kérem szépen. Lady Catelyn visszatért. De vajon mi van vele azóta, visszatér még? Igen-igen, Kőszív úrnő, hiszen a Varjak lakomájában még felbukkan többször is. De nagyon kíváncsi vagyok, vele tervez-e még valamit Martin? Mert úgy emlékszem a Sárkányok táncában már nem szerepel. Vagy igen? Ajjajj újabb ok, hogy sok ezer oldalt a kezembe vegyek. Szóval, itt is kérlek benneteket segítsetek, hogy rend legyen a fejemben, mert 2015 nem most volt, és azóta két gyermek anyukája vagyok. 

Mindig is úgy gondoltam, hogy a részletekben rejlik a lényeg, és ez a sorozat nagyon részletes. Annyi mindennek tanúi lehetünk. Az összeesküvés összeesküvésének a megbosszulása százszor, árulás árulás hátán. Westeros térképe teljesen átrajzolódik, ahogyan királyságok is átalakulnak, nem beszélve a királyokról… Az egyének fejlődnek, személyiségük látásmódjuk változik. Pozitív példa Jaime Lannister, a negatív példa talán az ikertestvére Cersei Lennister, vagy maga a sárkányok anyja, Daenerys Targaryen, bár az ő változásaihoz a külső környezeten kívül, sokat segít a családi háttér is, hiszen a Targaryenek mint tudjuk szerelem és házasság dolgában teljesen máshogy gondolkodtak, bár egy kivétel volt… Sokat lehetne beszélni Varys vagy Kisujj karakteréről, szerepüknek fontosságáról, hiszen sok fordulat kapcsolódik az ő nevükhöz. Hirtelen azt sem tudom kit említsek, ott van Samwell Tarly, akit a Falra „száműznek” , és még is micsoda utat jár be, és még sokan mások, akiket sorra lehetne venni.

Olyan ez mint a végtelen történet, persze  mindenki várja mi lesz az utolsó részekben, és azt gondolom sejtjük is, mert nem gondolnám, hogy teljesen más vége lenne a könyveknek, mint a sorozatnak, csak mást úton jutnak majd el oda a szereplők. Szóval mindenki azt várja, hogy mi lesz a folytatás, mi fog történni, hogyan alakulnak majd az események, mennyire lesz más, mint a sorozat. Persze mikor pedig megjelenik, jól elolvastuk, meg azért fogunk siránkozni, miért is lett vége.

Három meghatározó sorozat van az életemben Harry Potter világa, Tolkien és a Gyűrűk ura mitológiája, valamint a Tűz és jég dala regényfolyam. Ha egyszer író leszek, nyomokban biztosan megtalálható lesz majd Rowling, Tolkien és Martin hatása az írásaimban, és büszke leszek rá.  

A megjelent kötetek:

– Trónok Harca

– Királyok csatája

– Kardok vihara

– Varjak lakomája

– Sárkányok tánca

– A hét királyság lovagja

– Tűz és vér

– A tűz és jég világa