Leányrablás a rádiószínházban

Ha jó az az üzenet, akkor reggelre se romlik el. Ha meg rossz, akkor meg inkább fel se adják, hát nem igaz!?

Böszörményi Gyula

Nos Kedveseim az üzenet tökéletes, semmi baja nem lett reggelre. Olvastam már könyvet nem egyet, nem kettőt. Sőt hallgattam rádiójátékot is nem egyet, nem kettőt. No de ilyen jól visszaadni egy „felfújt hólyag” és „minden lében kanál makrancos kisasszony” történetét, na olyanban még nem volt részem. Tisztán látás végett mondom csak… Ha valaki esetleg nem olvasta volna… Szóval Böszörményi Gyula remekre szabott fura figurája Báró Sédeni-Ambrózy „arrogáns pökhendi” Richárd Lajos Gobert és Hangay „kicsit sem vonzom a bajt” Emília esetei bűnügyekre és szerelemre írt többszólamú szonátája ez.

2020 nyarát a fent említett személyek társaságában töltöttem, és maximálisan jól szórakoztam, sőt függő lettem, hiszen Böszörményi Gyula egy ZSENI, csupa nagybetűvel. Amikor elért hozzám a hír, hogy rádiójáték készül a sorozatból madarat lehetett volna fogatni velem. Így esett tehát, hogy Böszörményi Gyula, Leányrablás Budapesten című könyve nyomán készült 10 részes rádiójáték, mely 2021.09.13-án este 22 óra 30 perckor startolt a Kossuth rádió, rádiószínház műsorában. Nekem sajnos ez az időpont kissé késői volt, mert az olvasás és munka mellett, valamint 2 gyerkőc anyukájaként aludni is nagyon szeretek, de szerencsére vissza lehet hallgatni az epizódokat. Csak megsúgom, én már másodjára hallgatom őket.

Bevallom őszintén, én csodálom a rádiót, és a rádió zsenialitását, sőt hálával adózom annak az embernek, aki kitalálta a rádiószínházat. Mindig mindent készen kapunk. Az agyunk, ha ebbe bele is kényelmesedünk, csak vegetál. Gigamega gyors internet, szupergyors információáramlás, minden látványos, hangos, csodaszép és Úr Isten, és mindig minden ott van 2 kattintásra. Nos ezzel szemben ott vannak a régi filmek, amelyek még a megboldogult rendszerváltás előtt készültek az elvtárs korszakban. A maguk egyszerűségével szépek, bájosak és nincs bennük semmi Hollywood. Pont ezért imádom a rádiószínházat, mert Hollywoodmentes, egyedi, és észrevétlenül hat fantáziára. Itt nincs díszlet, itt a szereplők teremtenek meg mindent, de a hallgató ad hozzá keretet. Képzeletünkben forog egy film, megelevenednek a szereplők. A hangok mellé arcot társítunk, látjuk a díszletet, a korabeli helyszín megelevenedik. Jelen esetben is pontosan így van. Ha ki kellene emelnem színészi alakítást, akkor Gálvölgyi Jánosé lenne az. Fantasztikus, ahogyan a hangjával játszik és megjeleníti Rudnay főkapitányt, Matolcsy Kamillt vagy épp Bolyó doktort. Hangay Emmának viszont kicsit más hangot képzeltem el, határozottabb és élettel telibbet. Túlzónak éreztem gyötrelmet, ami egyrészről érthető hiszen Emma története nem egy leányálom, az Író úr eléggé rögös utat jelölt ki számára. Ettől eltekintve minden a helyén volt, és nagyon tetszett, és a folytatást is nagyon várom. A zenét pedig nem is említettem, pedig az a korabeli jazz, mint fűszer dobja fel az egész produkciót.

Addig is itt van egy kis olvasnivaló. Korábban írtam egy cikket a sorozatról.

„Elvarázsolnak azok a történetek, melyek valós korban, valós és kitalált személyek eseteit dolgozzák föl, gazdagon vegyítve fantáziával. Nagyon tetszik a tényszerűség és a valódiság, a részletesség, ami körül veszi az egész sorozatot, ami még is tele van intrikával, érzelemmel, vággyal, gyűlölettel, kapzsisággal, a jó és a gonosz harcával. Az Író tökéletesen szembeállítja ezeket az ellentéteket egymással. Nem csak a karakterek között, hanem a karakterek lelkében is gazdagon megvannak ezek az ellentétek. Példának okáért ott van mindjárt Ambrózy báró, aki nem csak a gonosszal harcol, hanem saját magával is. A történetnek megvan a kellő bája. Arisztokratikus miliő, vagányak, és még vagányabbak, ledérség, és a kor szlengjének legjava. Igazi kellemes békebeli időszak, de már érződik, hogy a monarchia kereke lassan halad, inkább csak őröl. Szeretem a lapalján a megjegyzéseket, magyarázatokat, én nem bánom, ha kicsit széttördelik a könyvet. Imádom azt a végtelen pontosságot, hogy ki kicsoda, hol élt, lakott, mit csinált, melyik esemény mikor melyik újságban jelent meg. Böszörményi Gyula fantasztikusat alkotott. Tökéletes leírást kapunk az 1900-as évek társadalmáról illetve a szakadékról az arisztokrácia a polgárság és a vidéki parasztság között. Az akkori életről, Székesfővárosunk csodáiról, és mocskáról. A nappalokat arisztokratikus merevség, etikett és fegyelem jellemzi, de éjszaka megváltozik a város, és lakói is, mindenki eldobja az álarcát, legyen az szegény vagy gazdag. Megtapasztaljuk mekkora ellentét van főváros és vidék között. Bár ezek a különbségek ma is jelen vannak, hiszen sokan nem látnak túl Budapest határán… a társadalmi különbségeket meg had ne említsem… és nem is kell, nem idevaló. Mivel 34 évesen olvasom a sorozatot, nekem ezért a fő, illetve a sok mellék cselekmény mellett valami más is feltűnt. Az én olvasatomban van más mondanivaló is. Még pedig az elfogadás. Elfogadni azt, hogy valaki más. Azért mert valakinek testi fogyatékossága van, történetesen Ambrózy bárónak, az nem azt jelenti, hogy az illető agyilag is nulla. Az elfogadás hiánya, a megvetés, a kirekesztés és a kirekesztettség évezredes fogyatékossága az emberiségnek.” – részlet a saját írásomból. Az ajánló ITT olvasható.

Olvassatok Ti is Böszörményi Gyulát, mert fantasztikus, és odaragaszt a kanapéra. Én épp a Barnum-rejtélyt olvasom, amiről biztosan hozok nektek egy ajánlót.

Jó olvasást és jó rádiózást!