Crescence, Széchenyi múzsája

Honunk szebb lelkű asszonyainak.

Széchenyi István: Hitel (1828-1829)

Az idei évem egyik legmegindítóbb története volt Bakóczy Sára: Crescence, Széchenyi menyasszonya című életrajzi történelmi regénye. Hiszem azt, hogy minden nagy és sikeres férfi mögött áll egy erős nő, aki támogatja, aki megerősíti, biztatja, kíséri és olykor vezeti őt a rögös úton. Ugyanakkor a nő, vagy múzsa hiánya, eltávolodása, esetleges elvesztése megtörheti, összeroppanthatja a siker útján haladó férfit. Széchenyi és Crescence története ékes példa erre. Crescence minden nőben ott él. Mélyen elrejtve ott lapul a lelkünkben. Kinek így, kinek úgy, de Crescence tükröt mutat nekünk.

Itt szeretném megragadni az alkalmat, és köszönetet mondani az Írónőnek, hiszen ajándékba kaptam tőle a könyvet. Hálásan köszönöm!!! Csodás élménnyel gazdagodtam.

A mű a Gold Book kiadó gondozásában jelent meg idén augusztus végén. Az Írónő 293 oldalon keresztül kalauzol minket 19. század elején, Bécs, Pozsony és Pest-Buda között. Hiteles korképet kapunk az akkori életről, politikai, történelmi és társadalmi helyzetről. Mindezt emberi lelkek, sorsok és megindító érzelmi hullámzáson keresztül. A történet egy epilógussal zárul, melyet a Szerző utószava követ, valamint megtekinthetjük a Zichy és Széchenyi családok családfáit.

„A szerző remek ízléssel és arányérzékkel, kiterjedt kutatások alapján mutatja be a XIX. század első évtizedeinek bécsi, pozsonyi és pest-budai életét a császári udvartól kezdve a magyar vármegyei nemesség kúriáiig.” – kiadói ajánlás

A történetről röviden

Ezernyolcszáztizennégy október tizennyolcadikán este Metternich herceg a rennwegi villája pompás lépcsősorának tetején állt, és derűs arccal fogadta vendégeit, akik több százan voltak, köztük az orosz cár, a porosz király, és saját uralkodója, az osztrák császár.

Bakóczy Sára

A történet Metternich herceg igen nagyszabású báljával kezdődik, ahol a kor legjava vonul fel. A híres arisztokrata családok mellett az uralkodó személyek is tiszteletüket tették a bálon, hiszen a lipcsei csata győzelmének első évfordulóját ünnepelték, melynek tiszteletére egész nap ünnepségek zajlottak. Nap csúcspontja volt ez a bál és egyben kezdete annak az interaktív történelemórának, melynek során szemtanúi lehetünk a 19. század eleji arisztokrácia zárt világának és társadalmi életének. A regény folyamán megismerjük a nemesi családokat, melyek mind rokonságban állnak egymással, és titok valamint rejtélyek övezik őket.

„Bakóczy Sára legújabb regénye Seilern-Aspang Crescence grófnő életének egy meghatározó szakaszán keresztül mutatja be második férjének, Széchenyi Istvánnak az emberi, esendő oldalát is.” – kiadói ajánlás.

Crescence Gróf Zichy Károly felesége lett, és a társaságba való bekerüléskor ismerkedett meg Széchenyi gróffal, akit hallottak alapján és előélete valamint egy megjegyzése végett, „Ön nyilvánvalóan a családja unszolására házasságra lép Carl Zichyvel, amitől helyzete legalább olyan szánalomra méltó, mint az enyém.” nem igazán kedvelt. Ilyenkor felmerül a kérdés mégis hogyan lehet, hogy ők ketten mégis összeházasodtak? Úgy, hogy néhány évvel később Széchényi bocsánatot kért, a megbocsátás feloldoz, a bók pedig lángra lobbant.

Az elkövetkező hosszú időszak Crescence és Széchényi életét, lelki fejlődésüket és vívódásaikat jeleníti meg. Megismerjük a Gróf emberi és esendő oldalát. A „Legnagyobb Magyar” mögött meglátjuk az embert, aki tele van kérdésekkel, félelmekkel és bizonyítási vággyal. Megismerjük az érzelmes, szenvedélyes énjét. Látjuk magasan szárnyalni és kétségek között gyötrődni. Nagyon sok mindent tudunk Széchényiről, mert aki kicsit is figyelt történelem órán, az ma is el tud mondani róla fontos dolgokat. De az iskolában azt nem tanítják ki volt ő. Mint emberről nem tudunk róla semmit. Azt nem tanítják, hogy nem csak hazánk felélesztése volt a legfontosabb neki, hanem Crescence is. Azt nem mondják el, hogy Crescencenek nagy szerepe volt abban, hogy Széchenyi elindult ezen az úton, és végig inspirálta munkájában.

A könyv és én

Imádom, hogy ebben a korszakban mmindenki naplót írt, nagyon divatos dolog volt. Ennek hála, hogy ennyi mindent tudnunk Széchenyi Istvánról, és neki is köszönhető, hogy Crescencet is megismerjük, mert sajnos ő nem írt naplót. Bárcsak tette volna, vagy legalább az írószekretere beszélni tudna, elsuttogna megannyi titkot, megmutatná a megírt, de elveszett leveleket, tolla elmesélné mindazt, amit a megírt de végül elégetett levelek rejtettek. Elmesélnék a szerelmes szavakat, megosztanának velünk könnyet s bánatot. Megosztanák velünk a hosszú évek boldog pillanatait és a gyötrelmes órákat.

Időutazásom végén újra bebizonyosodott, hogy a kanapéról bárhová el lehet jutni. Az olvasás nem csak kaland, hanem egy lehetőség arra, hogy tér és idő határait átlépve eljussak bárhová. A könyvek lapjain megelevenednek a szavak. A lapok pedig csak úgy pörögtek a kezem alatt. A szavak pedig életre keltik a szereplőket, akikkel ismét tökéletesen együtt éltem. Bejártam velük Bécs és Buda utcáit, és én is ott voltam a pozsonyi országgyűlésen. Nem volt üresjárat, nem lankadt az érdeklődésem, folyamatosan éberen tartotta az Írónő a kíváncsiságomat. Most is elvarázsolt az Írónő. Regényei olvasása közben mindig elvesződöm, elfelejtem, hogy én 2021-ben élek.

A könyvről több ITT tudhattok meg.

Olvassátok el az Írónő másik két könyvét is.

Liliom és kehely valamint A város és a rózsa