Állati vállalkozások kicsiknek
Kertész Erzsi: Állat KávéZOO és VirágZOO
Nagy dolgok történtek mostanában a házunk táján: megkezdtük az iskolát, így teljesen új fejezet nyílt az életünkben. Nagyon sok szót ejtettünk már itt a blogon az olvasóvá nevelés fontosságáról és az sem véletlen, hogy külön rovatunk van a mesekönyvek számára, hiszen szívügyünk segíteni a szülőknek abban, hogy mit is olvassanak a legkisebbek számára. Vagy épp mit adjanak a legkisebbek (vagy nagyobbacskák) kezébe. Nálunk is eljött az idő, hogy zárul a szoba ajtaja és félhangos szófoszlányok hallatszanak ki mögüle, ahogy a kisnagylányom bizonytalanul, de kitartóan rakosgatja egymás mellé az egyes szótagokat. Ez az olvasás csodája: időt és teret ad kicsiknek és nagyoknak, hogy elvonuljanak és átlépjenek egy másik valóságba, ám e két könyv, amit most mutatok nektek, nem csak ezt a varázslatot tudja.
Karácsonyi ajándékként került a fa alá Kertész Erzsi Állat KávéZOO című kötete. Mint mindig, most is az alapján választottam, hogy hívogató legyen a borító és a fülszöveg, és lehetőleg magyar szerző tollából származzon az írás. Ennél a kötetnél minden adott volt, így habozás nélkül rendeltem meg (rendeltettem meg a Jézuskától természetesen). Mivel a mesekönyvek nagy kritikusa vagyok, óvatos duhajként kezdtem bele a minőségellenőrzési folyamatba, ahogy a kezem ügyébe került a könyv. Legnagyobb meglepetésemre keményborítós (ami rejtett plusz pont nálam), ám amennyire színes kívülről, olyan egyhangúak a belső képek színei. Ez némi aggodalomra adott okot, de mivel egyáltalán nem vagyok híve annak, hogy a mesekönyvben nagyobb és figyelemfelkeltőbb legyen a kép, mint az olvasott/hallott szöveg, nagy ügyet nem csináltam belőle. Aztán beleolvastam és kész, azonnal megvolt a kémia.
„A kedves vendég első pillantásra vérszomjas tigrisnek látszott. Lopez gyorsan oldalra kapta a pillantását, majd újra odanézett, hogy immár végleg meggyőződjön róla: bizony, a kedves vendég egyfolytában tigrisnek látszik!”
Az írónő zseniálisan bánik a szavakkal, hihetetlen könnyedséggel alkot érzékletes szóképeket. Ami viszont egyedivé és végtelenül szerethetővé teszi, hogy folyamatosan nyomkodja olvasóiban a humorgombot. Vidám stílusával, bűbájos karaktereivel pár sor után belopja magát a szívekbe. Ezzel viszont nem csak azt éri el, hogy különös kötődés alakul ki közte és a célközönség között, de a szülök – akik nagy eséllyel narrátorai a történetnek – sem akarják letenni a könyveit. Velem legalább is így volt és ezért nagyon hálás vagyok Kertész Erzsinek.
Úgy vélem, nehéz olyan mesekönyvet írni, amivel a szülő is jó szívvel azonosulni tud, Kertész Erzsinek azonban sikerült, minimum kétszer. Az Állat KávéZOO és a VirágZOO ugyanazon a koncepción alapul: két anilop – Antika és Lopez – vállalkozásba kezdenek. Először egy kávézót nyitnak a dzsungel mellett, ahol kávéval, frissítőkkel, fagyival és süteményekkel várják a vendégeket. Az első fordulat máris a 10. oldalon lecsap ránk: a kávézó első vendége egy tigris, aki nem különösebben rajong a kávézó portékáiért. Lopez, a mindig, minden helyzetben dörzsölt józansággal felvértezett tulajdonos természetesen most is kivágja magát és vállalkozása javára tudja fordítani a vészjósló körülményeket.
Több fejezeten keresztül követhetjük nyomon a vállalkozás által Antika és Lopez elé állított kihívásokat, megismerhetjük a vendégeket, akik sajátos életkörülményekkel és élethelyzetekben tesznek látogatást a két antilopnál. Találkozhatunk házasság előtt álló lánypapagájjal (ara), különös cégpolitikát folytató részvényesekkel (strucc), részegítően öntelt kolibrivel, gyászának feldolgozásában segítséget remélő özveggyel. Komikus vendégsereg!
” – Uraim, mit hozhatok Önöknek? – kérdezte Lopez, remélve, hogy az Igazgatósági Állásban majd jól megéheznek-megszomjaznak a fontosnak látszó struccok.
– Egy homoktortát, legyen szíves! – krákogta Titusz, alig-alig pillantva fel a jegyzeteiből.”
Amikor a könyv végére értünk a hétévesemmel, nem volt kérdés, hogy a hátsó borítón reklámozott VirágZOO-t is beszerezzük. Szerencsére nem kellett sokat keresni, máris a birtokunkban volt, és amilyen hamar rátaláltunk, olyan hamar el is olvastuk. A VirágZOO egy újabb vállalkozás a két főszereplő életében, amely ezúttal paradicsomi körülményeket kínál a vendégeinek. Amolyan wellness-hotel jellegű szolgáltatást nyújtanak, ahol a tigris animál, a kojot karizmál, Antika és Lopez pedig próbálják a legjobbat kihozni a dzsungel adottságaiból. Továbbra is aranyszabály, hogy a húsevés szigorúan tilos és ezt Lopez sajátos vállalkozói attítűddel biztosítani is tudja annak ellenére, hogy a tigris mellett immár egy prérifarkas is belép a képbe. E könyv esetében is ahány fejezet, annyi új szereplő, annyi különleges karakter, annyi vidám szituáció. Kertész Erzsi ebben a kötetben kicsit mintha szigorúbb lenne a szereplőivel, egyikük sem különösebben törekszik arra, hogy megszerettesse magát, de felfoghatjuk ezt úgy is, hogy Lopez szemszögéből mutatja be a történeteket, aki számára az extra profitot nem az elmélyülő barátságok jelentik.
Most, hogy mindkét könyvet megismertem és többször is végiglapoztam, azt hiszem, nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem, hogy ennél színesebb és ötletesebb kötetekkel még nem nagyon volt dolgom. Kertész Erzsi igazi varázsló! A rajongói lettünk.
Saját olvasásra a 10-12 éves korosztálynak ajánlom, közös olvasás esetén már akár a hétéveseknek is.
