Sissi, nem csak a birodalom, hanem a szívek úrnője is

Allison Pataki: Az Ifjú császárné, és a Birodalom úrnője

Mély szomorúság igaz? Valami olyasmi, ami az ember lelkének legmélyebb zugából fakad. Egy olyan vágy, amit a világ egyik legnagyobb birodalmának Úrnője, soha nem tapasztalhat meg. Egy Császárné rangjánál fogva soha nem lehet szabad. Még csak vágynia sem szabad rá, nem engedi az etikett.

2014-ben amikor Korfu szigetén jártam egy ott vásárolt kiadványban olvastam először azt a kifejezést, hogy „Erzsébet, a szomorú császárné” mélyen elgondolkodtatott akkor, de egy nyaralás közepén nem engedtem teret a szomorú gondolatoknak. Akkor nem.

Néhány évvel később, 2017 áprilisában, sajnos egy hétvégét kórházban kellett töltenem. Egyedül voltam a szobában. Megkértem a férjem, hogy hozza már be nekem az új könyvet az éjjeli szekrényemről. Itt az idő, hogy elkezdjem, egyébként is szükségem van egy kis lélek-wellnessre. Ez alapján felmerül bennem egy kérdés. Ti hogyan regenerálódtok? Vegyük külön a testi és lelki regenerálódást. Kinek mi segít? Nekem, az olvasás segít. Számomra ez egy felszabadító érzés, egyszerűen lélek wellness. Imádom, amikor egy könyv beszippant és hirtelen átalakul minden. Hosszabb rövidebb időre megváltozik tér és idő, eltűnik a külvilág, és együtt lélegzem a könyvekkel. Bizony, szerintem minden könyvnek lelke van… Sőt sok esetben a könyv választ minket, mert minden könyvnek eljön a maga ideje.

Nem titok, hogy nagyon érdekel, és szeretem Erzsébet császárné, Sissi, életútját. Ő egy legendás szépség. Korának egyik legmeghatározóbb női alakja. Legendás a haja, az alakja, a küzdése a császári udvar rideg, feszült, és merev világa ellen. Nyughatatlan lelke nem hagyta egy helyben maradni, nem találta a helyét a világban. Ikonikus a dac, ami benne rejlett. A magabiztosság álarca mögött egy bizonytalan, törékeny asszony bújt, aki saját maga által épített álarca rabja volt. Szóval üdvözöllek benneteket a Habsburg család szövevényes világában. Nem a történelmi tetteik világában, arra ott vannak a szakkönyvek. A korona és csillogás mögötti világban. A sokszor boldogtalan, bolyongó lelkű emberek világában. Egy lassan őrlő konzervatív gépezet világában, ahol mindenki a birodalmi csillogást szolgálja, és terhét mindenki viselte.

Szeretettel Mutatom be nektek Allison Pataki két kötetes könyvét, ami Az ifjú császárné és a Birodalom úrnője címeket viseli. Sissi (ő két s-el írta) életét mutatja be, az ischli kirándulástól egészen a genfi merényletig. Hiteles korhű képet fest, valós történelmi cselekményekkel a háttérben. Tökéletes időutazás a 19. században. Engem nagyon megragadott a könyv, gyakorlatilag ki sem esett a kezemből. Csodálatos borítójával elkápráztatja az olvasót. Ez a regény duó indított el azon a hosszú és szövevényes úton, aminek köszönhetően 1 év alatt az egész családról sok könyvet olvastam.

„1853-at ​írunk, a Habsburgok Európa leghatalmasabb uralkodó családja. Ferenc József birodalma Ausztriától Oroszországig és Németországtól Olaszországig terjed – a császár pedig fiatal, gazdag, és házasodni kész.A tizenöt éves Erzsébet – Sissi – bajor hercegnő a Habsburg-udvarba utazik nővérével, aki a császár kiszemelt menyasszonya. De megérkezése után hamarosan váratlan dilemmában találja magát: végzetesen és ellenállhatatlanul beleszeret a nővére vőlegényébe, aki viszonozza érzelmeit.” – kiadói ajánlás.

Hihetetlen ámulatba ejtett mindkét könyv. Minden olyan meseszép. Szemünk előtt szárba szökkenő lángoló szerelem. Fiatalság, majdnem bolondság, de mint tudjuk azért egy császár csak úgy nem „bolondozik”. Szóval szerelem és boldogság. Így érkezünk el az esküvő hosszadalmas időszakához. Etikett, protokoll, külcsín, csillogás, meg persze az a sok név, a rangok, az a rengeteg elvárás. Tanuld ezt, tudd azt. Már a kezdetek kezdetén folyamatosan nagy volt a nyomás. Ennek ellenére még is azt gondolom, hogy minden lány, de inkább kislány, legalább egyszer az életében szeretne hercegnő lenni. Szép ruhák, szőke herceg, sürgés forgás, bálok, örök csillogás, kastélyok, paloták, utazások, meseszép minden. Valóban az. Meseszép, de inkább csak mese, ami szép, illetve mese, ami szépnek indult.  De milyen ára van egy ilyen mesének? Sissi szemén keresztül láttam ezt a folyamatos elvárásokkal, megfelelésikényszerrel, és merev szabályokkal teli gépezetet, ami minden felőröl maga körül. Ilyen életet senki nem szeretne élni. De megélni azt, hogyan válik egy naiv kislányból császárné, és a vakító csillogás és a mosolyok mögött még is folyamatosan szenvedő nő, az leírhatatlan. Reményekkel, ábrándokkal teli volt Sissi. Magabiztos, és határozott. Sugárzott belőle az életkedv. Nem véletlen, hogy Ferenc József azonnal beleszeretett, és észre sem vette Ilonát, akit neki szántak. De már az első előtti pillanatoktól kezdve küzdenie kellett, versenyeznie, rivalizálnia. Főleg anyósával, Zsófiával. Küzdött az udvarral. Próbált beilleszkedni A könyvben minden szereplő keresi a saját útját, van, akinek kijelölik, és muszáj azon végig menni. Van, akinek jelölnék, de kitör, és végül megtör, de soha el nem fogadja, a szabályokat. Ez volt Sissi. Jó volt végig olvasni, hogy egy ilyen óriási birodalom megannyi embere mennyi személyes drámán, és tragédián megy át, azért, hogy a nagyobb jóért küzdve egyben tartson egy birodalmat, hogy az végül porrá hulljon. Szétszakadt család, és érdekházasságok sokasága övezi a történetet és a történelmet. Ármány és intrika az egész, és csodás szerelmi történetek sorozata. 

„Bécsben, ​a császári palota termeiben szól a keringő és patakzik a pezsgő, de a csillogó díszletek mögött versengés és gyilkos intrika dúl. Sissit, Ferenc József feleségét, népe „tündérkirálynőjét” fojtogatja a szigorú udvari etikett és a kihűlt házasság feszültsége, s nyugtalansága egyre nő. A szabadságra vágyó asszony gödöllői birtokán talál nyugalmat. Itt lovagol szeretett paripáin, itt élvezi az anyaság örömeit imádott kislánya, Valéria révén – és itt fogadja a magyar államférfi, Andrássy gróf látogatásait, a férfiét, akit évek óta teljes szívéből szeret.” – kiadói ajánlás

1898. szeptember 10. Genf. Erzsébet császárné végül egy utazás során a vesztébe sietett… 60 éves volt a magyarok „tündérkirálynője”, amikor Luigi Lucheni olasz anarchista megszúrta egy saját maga által készített pengével. Már nem érte el a gőzös, amihez oly nagyon sietett. Valami mást ért el, a családját. Hiszen álmaiban többször megjelentek neki elhunyt családjának tagjai, és most végleg velük ment.

Véletlenül sem szeretném a legmagasabb piedesztálra ültetni Erzsébet császárnét, de nem mindennapi életútja van. Ha követjük, olyan mintha hullámvasúton ülnénk. Végtelen magasságok, és feneketlen mélységek között vezet az útja. Napsütés és vihar. Szivárvány még is kevés volt. De valahogy még sem tudok magyarázatot adni arra, hogy miért kedvelem. Rengeteg hibája ellenére, mégis van benne valami, ami bennem arra ad okot, hogy tiszteljem. Vitathatatlan, hogy kitartó volt, szerette a természetet az állatokat, a költészetet. A csillogás mögött pedig egy egyszerű „szárnyaszegett pillangó” volt. Miért szerettem én annyira ezt a könyvet? Mert bepillantást nyertem egy letűnt korba, egy intrikus hatalami gépezetbe, egy olyan világba, amit most már csak történelem, és gyermeki ábrándozás, hiszen kislányként mindenki szeretne hercegnő lenni. Megismertem egy császárnét, akivel együtt dobbant a szívem, akinek megéltem fájdalmát, akivel volt, hogy sírtam, majd nevettem, és végén, igen a végén egy kicsit… Levonva a végső következtetést, azt kell mondjam még is Sissi élete a legszebb történet, amit valaha olvastam. Kézbe kell venni, és hagyni a történet, a történelem magával ragadja az olvasót. Kívánom, hogy mindenkinek olyan csodás élmény legyen, mint nekem.