Szerelem és…

Február mindig is a szerelmesekről szólt, így aktuálissá vált, hogy ebben a hónapban Székely Nagy György második regényével a Szerelem és… című művel töltsem ezt az időszakot.

A Szerelem és… című regény műfaji meghatározást tekintve romantikus, történelmi kalandregénynek mondható. Az alkotás páratlan a maga nemében, ugyanis a könyv a több generáción átívelő szerelmet és annak napjainkig megmutatkozó hatását tárja az Olvasó elé.

Mostanában nagyon divatos a családállítás és talán már mi is elgondolkodtunk azon, hogy ha felmenőink nem azt a személyt választják társul, aki végül a dédnagymamánk vagy dédnagypapánk lett, akkor vajon hogyan alakult volna a jelenlegi életünk. Az elkülönülő fejezetekben kívülállóként szemlélhetjük a szereplők erre vonatkozó motivációit, döntéseit. Külön érdekesség volt olvasni, hogy mennyi kis apró összetevőből áll össze az a nagy egész, amit szerelemnek hívunk. A regényben persze több ízben is felmerül a viszonzatlan szerelem problematikája, így az író a szerelem pozitív és negatív oldalait egyaránt megjeleníti.

Az író hosszan ír a női test szépségéről, azonban ez a leírás egyáltalán nem hat közönségesnek, sokkal inkább egy ízléses keretbe van öltöztetve, melyből megtudhatjuk, hogy a férfiak is ugyanúgy részletekbe menően meg tudnak jegyezni bármilyen vonzó tulajdonságunkat, mint mi, nők.

A történetek visszatérő motívuma az ánglius kard, amely első olvasatra talán furcsának tűnhet, de ha elolvassuk az első történetet mely a 1869-ben játszódik, akkor egyáltalán nem meglepő a kard jelenléte. Végig figyelemmel kísértem hogyan alakul egy látszólag jelentéktelen tárgy sorsa, hogyan kerül egyik családról a másikra. Kiemelendő a kard szimbolikus jelentősége. Mit szimbolizálhat egy kard? Erőt, függetlenséget, jóvátételt? Esetleg egy régi családi hagyományt, kötelességet jelképez? Ennek megítélése fejezetenként változhat, azonban a döntés minden esetben az Olvasó feladata.

A műben található történelmi utalások még színesebb tették a regényt. A szerelmek alakulását 1869-től egészen 2002-ig kísérhetjük nyomon. A történetek között feltűnik A Jóember-ből már ismert Megyeri Norbert története is, végre megtudhatjuk miért nem lehet együtt élete szerelmével. Olvasás közben eszméltem rá, hogy Székely Nagy György a Steiner család korokon átívelő történetében kiválóan belecsempészte harmadik regényének előzményeit is, mely A vér nem válik vízzé címet viseli. Ajánlom az Író eddig megjelent köteteit sorban olvasni, hogy egészbe szemlélhessük a visszatérő szereplők jellemfejlődését.

Kinek ajánlanám leginkább Székely Nagy György könyveit? Elsősorban kalandoroknak, romantikusoknak és történelem kedvelőknek, aztán pedig minden olyan Olvasónak, aki kihívásnak tekinti egy nem szokványos történet megismerését.

Tóth Detti