Tamás Zsuzsa: Kicsi Mimi és a Kökény Ovi

Óriási volt a felfordulás nálunk, amikor a nagylány az ovit kezdte. Költöztünk ugyanis. Amikor elsétáltunk a könyvtárba, hogy kicsit frissítsük a mesekönyv repertoárt a könyvespolcunkon, a kezembe akadt ez a Mimiről szóló kötet. A kötetben két történet van: egy költözős és egy ovikezdős. Azonnal magaménak éreztem a könyvet, bele sem olvastam, már vittük is magunkkal. Itthon aztán megismertük a meséket és én speciel könnyeztem, mire a végére értünk. Valószínűleg a személyes érintettség miatt, mindenesetre rendkívül meghatottak a Mimi-mesék.

Tamás Zsuzsa 2014-ben elnyerte az év gyermekkönyve díjat a Macskakirálylány című mesekönyvével. Részemről ezzel a Kicsi Mimi kötettel is bezsebelte ezt az elismerést. A sorozatban egyébként további öt kötet is megjelent. A Kökény Ovihoz hasonlóan mind olyan jelentős eseményt dolgoznak fel, amelyek a kisgyerekek életében hatalmas változásokat hoznak és amelyekről fontos beszélni.

Mimi, a kisnyúl nem érti, miért látogatják idegenek a lakásukat, miért nézegetik ismeretlenek a szobáját, miért csörög napjában legalább tízszer a telefon és mama miért mesél részletesen a lakásukról az érdeklődőknek. Miminek egyáltalán nem tetszik az új helyzet, ráadásul mama is nagyon türelmetlen mostanában. A dobozok glédában állnak, a játékait sem találja a nyuszilány, még szerencse, hogy a gesztenyebabát ki tudta menteni a káoszból. Aztán sikerül megtalálni az új, tágasabb otthont. Mimi birtokba veszi az új szobáját is, ami nagyon tetszik neki és ezzel kezdetét veszi az új élet.

Ez a mese két szempontból volt számomra rendkívül megkapó.

melyet mamanyuszi nem rest beismerni, sőt. Hajlandó bocsánatot kérni ezért Mimitől és korrigálni próbálja a türelmetlenségből fakadó helyzetet.

Másrészt a mese együtt alvást támogató szemléletmódot közvetít

egy olyan élethelyzetben, ami nehéz a szülőknek, de ugyanolyan vagy talán még nehezebb a gyereknek. Mimi ugyan örül az új szobájának, mégis mama és papa között alszik, így könnyebb az egész napos feszültségek feldolgozása.

A másik történet Mimi ovikezdéséről szól. Mama és Mimi együtt játszanak egy esős, szeptemberi napon, amikor Mimi rájön, hogy ez nem lesz mindig így, hiszen ő már óvodás. A nyuszilány eleinte egyáltalán nem szeretne oviba menni, hiszen számára mama biztonságot jelentő társasága a legfontosabb, de mama gyengéden rávezeti arra, hogy az ovi nagyon jó hely sok játékkal és még több pajtással. Mimi szép lassan megismerkedik az óvodával és nagyon hamar belátja, hogy mamának bizony igaza volt, az óvoda szuper hely.

Ez a történet is hasznosnak bizonyult számomra, hiszen a könyv nagyon aranyos játéklehetőséget kínál kipróbálásra az olvasóknak, amellyel valóban könnyen kiváltható egy esős nap, amikor nem opció a játszótér.

Az oviba történő beszoktatás folyamata is gyengéd, Mimi feszültséglevezető pocsolyázását is megértéssel kezeli a mamanyuszi és meggyőzően próbálja fenntartani Mimi óvoda iránti kezdetleges és törékeny lelkesedését.

Az írónő kedves ötlettel is előáll az ovis események sikeres feldolgozása céljából, amit mi minden bizonnyal ki is fogunk próbálni. A mese felkészíti a gyereket és a szülőt is egy kisebb visszaesésre, legalábbis ami a beszoktatás folyamatát illeti, de természetesen ezúttal is “heppiend” a vége.

Ajánlom minden család számára, ahol aktuális akár a költözés, akár az ovikezdés, vagy bármilyen új élethelyzet, ami megpróbáltatások elé állítja a család békés és nyugodt mindennapjait. A Kicsi Mimi sorozat minden darabja válaszkész megoldásokat nyújt az érintetteknek, ezért úgy érzem, minden kisgyerekes háztartásban helye van Mimi kalandjainak