Utazásom Bridgertoniába

Julia Quinn: Bridgerton család sorozat

DE! De azért egy percig se gondoljuk azt, hogy Julia Quinn történetei torokszorító végtelenített drámák lennének… Nem biztos, hogy akkor futószalagon olvastam volna el az összes részt. De ettől függetlenül vannak igen mellbe vágó gondolatok és események, olyan szituációk, melyek túlmodernizált életünkben, de velünk is megeshetnek. Az Írónő pedig pontosan ezeket az eseményeket és szituációkat mutatja be nekünk romantikus regényein keresztül. A vezérfonal a Bridgerton család fiainak és lányainak a szerelmi élete, illetve az őszinte szerelem megtalálása. Ki-ki a maga kavicsos, vagy rögös, esetleg sziklákkal szegélyezett útján, de révbe ér.

A történetek az 1800-as évek első felében játszódnak a brit arisztokrácia világában. Könnyed stílusban íródott, egyszerű, lélekmelengető hangvételű, humorral és egy kis iróniával fűszerezett történetek. Kifejezetten szórakoztató olvasmány, ami jólesően táplálja a lelkünk romantikára éhezett oldalát. Igazi romantikus lélek-wellness, tele csillogással, szép ruhákkal, bálokkal jóképű férfiakkal, csinos hölgyekkel, és sok sok erotikával. Olyan szépen megfogalmazott erotikával… 🙂

2022 októberében azt éreztem, hogy olvasási válságba jutottam. Van ez így. Magam sem tudtam mire vágynék, mit lenne jó olvasni, pedig van annyi könyvem, hogy Dunát lehetne vele rekeszteni. Álltam a könyvszekrényem előtt, és megfogalmazódott bennem, hogy valami könnyed romantikus könyvet lenne jó olvasni, amin nem kell túl sokat gondolkodni, de mégis olyan jótékony hatással van kissé megfáradt olvasási kedvemre. Így esett, hogy Daphne Bridgerton leköszönt nekem a polcról, hiszen minden kritériumnak megfelelt. A történet zöld lámpát kapott, és megkezdődött hosszú utazásom Bridgertoniában. Minden részbe nagyon jól bele tudtam helyezkedni, élveztem a londoni társasági életet.

Ha választanom kell, hogy melyik rész tetszett a legjobban, akkor fél perc gondolkodás után hármat is tudok mondani. Benedict történte, a Tisztességes ajánlat. Francesca története, a Rossz kor, és Hyacinth története, a Csókja megmondja. A harmadik, a hatodik és a hetedik rész.

Benedict a művészlélek, aki önmagát is keresi, Hamupipőke történetébe tökéletesen illő, első látásra lesz szerelmes, egy titokzatos lányba, aki hirtelen rejtélyesen évekre eltűnik. Mégsem tudja elfelejteni évek múlva sem. Keresi, kutatja, neki tartogatja a szívét. Aztán jön Sophie. A lány, aki észrevétlen tölti be a helyét a titokzatos álarcos hölgynek. És az olvasó tűkön ülve várja mikor derül ki végre az igazság. De véletlenül sem szeretném elspoilerezni az események végkifejletét. Az biztos, hogy kedvenc romantikus történetem lett, melyet fogok még olvasni.

Francesca története igazán meghökkentő, és szívfacsaró. A könyv egyik vezérszála a gyász feldolgozása, hiszen Frannie 22 évesen megözvegyül. Nem is tudom, hogy lehet ezt feldolgozni. Egyszerűen élni kell, és túlélni. Akarni, hogy jobb legyen. A másik szál, és ezért is tetszik ennyire ez a rész, mert váltott nézőpontból meséli el az eseményeket az Írónő, Michael lelki vívódásai. Ahogy a Halott pénz is megénekelte, „…De milyen élet az, ha egy dolgot akarsz, szeretni, akit nem lehet…” Michaelt és helyzetét ezzel az egy mondattal tökéletesen lehet jellemezni. Első látásra beleszeret Francescaba, aki az unokatestvéréhez megy feleségül… Michael hosszú éveken keresztül titkolja érzelmeit és bizalmas jó barátja a Grófnénak. De ennek egyszerűen vége szakad egy veszélyes éjszakán, amikor Francesca a férfi ölelésébe lép, és keres menedéket a világ elől… A szenvedély pedig a legnagyobb titkoknál is titkosabb és nagyobb erőnek bizonyul.

A csók őszintébb, mint a szavak.

Julia Quinn: Csókja megmondja

Azt gondolom tényleg így van. Mondani lehet bármit, de egy ölelés, és egy csók mindennél árulkodóbb és őszintébb lehet.

Hyacinth története volt a legszórakoztatóbb, és lendülete teljesen magával ragadott. A fiatal hölgy, a társaság egybehangzó véleménye szerint, borzasztóan okos, rémesen szókimondó, mindenről határozott véleménye van, övé az utolsó szó, és mindenbe beleüti az orrát. Határozott, és csak kis dózisokban lehet elviselni. Valahogy mégis mindenki szereti, hiszen egyénisége senkivel össze nem hasonlítható. A család egybehangzó véleménye szerint nincs férfi, aki feleségül venné őt, bár ha Eloisenak sikerült, akkor Hyacinth számára sincs minden veszve. Emellé a temperamentumos hölgy mellé érkezik Mr Gareth St. Clair és olasz nyelvű naplója, melyet minden lében kanál Főhősnőnk fordít le. A közös munka, és az együtt töltött idő, egymás és így saját lelkük felfedezése közelebb hozza őket, míg nem elcsattan egy őszinte csók.

Lady Danbury, Lady Wisthledown és Violet Bridgerton

Lady Danbury minden részben többször megjelenő szókimondó idősödő arisztokrata hölgy, aki rettegésben tartja a londoni társaságot és a fiatalokat. Mindenről határozott véleménnyel bír, semmit nem hagy szó nélkül, előszeretettel kritizál, és jobb vigyázni vele, mert kicsit sem fél használni a sétabotját. Mindezek ellenére ha titkolják is, de a társaságnak igenis fontos Lady Danbury véleménye. Sőt valamilyen formában igyekeznek is neki megfelelni. Csípős, őszinte de szórakoztató figurája a sorozatnak.

Lady Whisthledown. Óóóó anyám mennyit gondolkodtam, hogy ki lehet ő?! Négy részen keresztül olvashattuk a szemelvényeit, kritikáit a londoni Társaságról. Az arisztokrata miliő felborzolása, intrika és pletykaáradat megindítója volt Ő. Igazándiból hazugságot soha nem írt, a Társaság csüngött minden szaván, és nagyon jól szórakoztak a Ladyk, mikor valaki mást kritizált… Górcső alá vette a frizurát, a ruhákat, a zenét, a vacsorát, ki kivel táncolt, beszélgetett, vagy indult romantikus sétára. Óriási befolyással bírt a Hölgy. Én nagy rajongója vagyok.

Violet Bridgerton. A tyúkanyó. A bölcs és szellemes matriarcha, akinek életcélja, hogy minden gyermeke szerelmi házasságot kössön. Violet élete felhőtlenül boldog volt, és igazán szerencsésnek mondhatta magát, hogy abban a korban bizony ő szerelemből házasodott, és nem szülői választás, vagyoni mérce alapján. Boldogságát egy méhcsípés törte darabokra, és Violet Bridgerton soha nem ment újra férjhez. Életét a gyerekeinek szentelte. Szilárd oszlopként állt mögöttük, segítve és támogatva őket a legboldogabb és legnehezebb pillanataikban is. Az a típusú szülő, akihez a gyerekei soha nem féltek odamenni. Mindent és bármit meg lehetett vele beszélni, és nem volt olyan, amit Violet Bridgerton nem tudott volna megoldani. Nyílt és jószívű asszony, aki a londoni társaság mércéjével nézve is óriási hatással és befolyással bírt az arisztokrácia életében. Az ő karaktere számomra példaértékű.

Bridgertoniában tett utazásom tökéletes lelki felüdülés volt. Élvezettel olvastam minden részt, és azon sem lepődnék meg, ha idővel újraolvasnám az összes történetet.